Nem hittem a szememnek és a fülemnek! A csapatom, mivel ugye szerepelünk az FA kupában, kapott ingyen jegyeket az angol szövetségtől, hogy megnézhessük élőben, és szurkolhassunk az angol női válogatottnak a vb selejtező soron következő meccsén. A lehető legjobb hír volt a számomra! Mondhatnám azt is, hogy a nőifoci ünnepét láttam! Na de kezdjük az elején!

Mivel még soha nem voltam meccsem Angliában, így nem tudtam mire számítsak, de a sajtóban megjelent hírek alapján London és a Millwall Stadion nagyon készült a meccsre. A BBC Sport, és a FA oldalán már egész héten híreket lehetett olvasni a női csapatról, hogy megjöttek Londonba, hogy edzenek, hogy kijelölték a keretet, hogy mik az esélyek, meg hogy tessék kedvezményes családi jegyeket venni! (Ugye Magyarországon egy női válogatott meccset nem kísér különösen nagyobb felhajtás, vagy figyelem, az elenyésző nézőszám mellett a tv sem szokta adni a meccseket...Igaz mostanság a média már jobban odafigyel a magyar lányokra, és a szövetség is próbálkozik, de még messze nem az igazi, és talán a magyar légkör sem megfelelő ehhez manapság.)

Ennek megfelelően nagy izgatottság volt bennem a meccset illetően. Már napokkal előtte lecsekkoltam az útvonalat és magát a stadiont is. A Millwall FC másodosztályú csapat stadionja, amit itt csak The Den-ként szoktak emlegetni, 20.146 férőhelyes, a Southwark kerületben található. A stadionhoz a The Shard felhőkarcoló aljából, a London Bridge vasútállomásról lehetett eljutni. Na, hát már itt el voltam ájulva, főleg mert már szürkület volt, és kivilágítva láttam a várost és a felhőkarcolókat a vonatról. 

A vonat zsúfolt volt, de gondoltam csak azért, mert hát munkaidő vége, mindenki megy haza. Aztán mikor kb mindenki ott szállt le, ahol én, és felfedeztem a mezeket, sálakat, zászlókat, akkor már kezdett derengeni, hogy itt nem 100 néző lesz. Aztán ahogy vonult a tömeg a stadion felé egyre több és több ember lett, a stadion körüli utcákban árusok, mindenféle csilli villi dologgal, zászlóval, dudával, sálakkal, sapkákkal. Huhh, mondom ez új, a felhajtás kb akkora volt, mint a Puskás Stadion környékén 1-1 fontosabb férfi válogatott meccs előtt. Csak itt nem voltak sem részegek, sem szotyola és mogyi árusok, sem lovas és rohamrendőrök. A hangulat barátságos, családias volt, egy csomóan jöttek gyerekekkel, nagyobb csoportokkal, csapatokkal. 

A stadion mellett közvetlenül egy nyitott kamion fogadott minket, amivel a női focit reklámozták. A kamionban serlegek voltak kiállítva, és szórólapokon, plakátokon hirdették a válogatott és a nagyobb csapatok meccseit. A hangulatot egy vicces speaker is fokozta, ezenkívül volt ott két játékos, egyik az Arsenal Ladies-ből, másik az Everton-ból, és lehetett velük fotózkodni, aláírást kérni. 

Aztán végre elfoglaltuk a helyünket. A stadion nem dohányzó, és ha jól láttam, még sört sem árultak ezen a napon. Minden lelátóhoz vezető lépcsőnél TV, ami az aktuális BBC sportközvetítést mutatta, a büfékben sült krumplit, kávét, hotdogot lehetett venni, a wc-k tiszták, folyékony szappannal, kézszárítóval, wc papírral bőségesen felszerelve. (Ezek nem nagy dolgok, csak azért írom, mert otthon ha elmész egy stadionba, a wc körül pöce szag fogad, sosincs wc papír, és lépten-nyomon vandálságba, részegekbe futsz. Persze tisztelet a kivételnek, pl ETO stadion.)

A jegyünk az egyik kapu mögötti lelátóra szólt, pont oda, ahol a BBC közvetítés be volt rendezkedve. Igen, mert hogy élőben adták a meccset, felvezetéssel, körítéssel, 4 hölggyel a stúdióban, köztük két egykori válogatottal. A stadionban a világítás pazar volt, és csak gyülekeztek az emberek. Az alsó karéjok a kezdésre szinte teljesen megteltek. Aztán jöttek a csapatok, és a himnuszok. Nos az angol himnusznál teljes libabőr voltam. Ahogy a kisgyerek, az öreg néni, kisfiú, kislány együtt énekli! És a végén a nagy England, England kiabálások! Mi ez, ha nem motiváció?! 

A meccs angol helyzettel kezdődött, így egyből megadta az alaphangulatot, és a folytatásban is ők domináltak, ők birtokolták a labdát, sorra rúgták a szögleteket, dolgozták ki a helyzeteket. A walesiek csak 1-2 kontrából tudtak veszélyesek lenni, az angol kapus, és hátvégsor magabiztos volt. A szünetben 0-0 volt az állás.

Félidőben zene, és hatalmas oroszlán állatfigurák szórakoztatták a jónépet, a gyerekek meg voltak őrülve értük, aláírást és közös fényképeket kértek tőlük! :D

Aztán megkezdődött a második félidő mégnagyobb helyzetekkel, és egy angol góllal. Pont abba a kapuba, ami mögött ültünk. Parádés volt! Aztán még több helyzet, mégjobb hangulat, és mégegy góóól! Ennél jobb meccset nem is kívánhattam volna. Szuper cselek, parádés akciók, kötények, szinte gáláztak az angol csajok. A második félidőben volt 3 nagy helyzete Walesnek is, de a szerencse nem volt velük. Ez az este az angolokról szólt, az angol női foci ünnepe volt. Végeredmény: England vs Wales 2-0

Jah, mondtam már, hogy a nézőszám 5764 volt a hangosbemondó közlése szerint?! Hazafelé a vonaton óriási tömeg, alig fértem fel, sőt voltak akik nem is fértek fel.

Óriási élménnyel gazdagodtam, és persze tapasztalatokkal, amikből jól levontam a tanulságokat. 

Hivatalos képek a meccsről itt: http://www.millwallfc.co.uk/news/article/england-v-wales-pics-1140649.aspx

Az én képeim pedig hamarosan a facebookomon!