Ismeritek azt az érzést, amikor egy régi vágyálmotok vagy gyerekkori álmotok végre valóra válik? Szerencsésnek érzem magam, hisz a minap egy konferencia kapcsán eljutottam Manchesterbe, és ha már ott voltam, akkor természetesen meglátogattam kedvenc focicsapatom stadionját, az Old Trafford-ot, az Álmok Színházát.

Különös érzés volt élőben ott lenni, látni, tapintani mindazt, amiről részletesen egyetem alatt szakdolgozatot írtam, és amiről eddig csak interneten olvastam, vagy amit eddig csak tévében láthattam. Rögtön tudtam azt is, hogy hosszú idő után végre újra van motivációm leülni blogot írni. Olvassátok szeretettel élménybeszámolómat Manchesterből: vegyük be a piros kapszulát, és irány a Vörös Ördögök világa.

Londonból Manchester nagyon könnyen és egyszerűen elérhető, vonattal mindössze 2 órát vesz igénybe a 263km-es út. Kényelmes, gyors, én a vonat nem áll meg minden bokorban. Manchester fő pályaudvarára érve egyből a stadion felé vettük az irányt, az állomás melletti buszmegállóban rögtön Trafford feliratú buszra bukkantunk. Én már nagyon izgatott voltam és tűkön ültem a vonaton is, hátha meglátom a stadiont valahonnan, de messziről csak a Manchester City otthonát lehetett észre venni. Rövid 20 perces buszozást követően megérkeztünk Trafford városrészbe, kicsit távolabb a városközponttól, de innen már egyértelmű volt merre kell sétálnunk, hogy a híres-hírhedt stadionhoz érjünk.

Érdekes, hogy amikor Manchester látványosságaira kerestem a neten szinte minden cikk az elsők között említi a United stadionját, nem csoda, hogy 2013-ban ők kapták a legnagyobb, legnépszerűbb turista látványosságnak járó kitűntetést. Szerencsére jól előre gondolkoztam, és online megvettem és lefoglaltam magamnak a stadiontúra látogatást. Mint megtudtam ezek hetekkel, hónapokkal előre betáblázódnak, még úgy is, hogy hétfőtől vasárnapig átlagosan naponta 50-58 túrát bonyolítanak le 10-15 perces időközönként, amin egyenként kb 40-50 ember tud részt venni. A stadion és múzeum túra ára £18 ami kb £45.000-£50.000 bevételt jelet naponta (forintra átszámolva kb 15-17millió forint) csak a jegyek eladásából. Nem semmi biznisz, főleg ha belegondolunk, hogy az emberek nagy része valószínűleg költ az ajándékboltban vagy fogyaszt a Red Café kávézóban és étteremben is.

Adatok és érdekességek a stadionról
Az Old Trafford 1910 óta a Manchester United otthona, mindössze nyolc évig, 1941-1949 között kényszerült máshol játszani az együttes, mivel a második világháborúban bombatámadás áldozatául esett a stadion.
76.212 néző befogadására képes, amellyel Anglia második legnagyobb stadionja a Wembley mögött. A pálya 105 méter hosszú és 68 méter széles, fűthető gyepszőnyeggel. A legtöbben 1939-ben a Wolverhampton Wanderers-Grimsby Town FA-kupa-elődöntőt látták a stadionban, 76.962-en. Ez a nézőszám azóta is rekord a Vörös Ördögök világhírű létesítményében, ami egyébként a második világháború óta fokozatos fejlesztéseken esett át, hogy végül a mai fényében tündökölhessen.

Az Old Trafford adott otthont a 2003-as Bajnokok Ligája-döntőjének, 2012-ben az olimpia néhány meccsének, emellett rögbimérkőzésekre és egyéb koncert rendezvényekre is gyakran sor kerül a létesítményben. Az 1966-os világbajnokság és az 1996-os Európa-bajnokság mérkőzései közül is több került az Álmok Színházába.

Története során többször átalakításon, bővítésen esett át a stadion, a leginkább említésre méltó az északi, a nyugati és a keleti lelátó többszintessé tétele. 2006 nyarán fejeződtek be a munkálatok az észak-nyugati és az észak-keleti sarokban, amellyel 76 ezer férőhelyes lett újra a stadion (Sir Alex Fersugon Stand – A klub leghíresebb és legeredményesebb edzője után nevezték el a lelátót, ahonnan a stadiontúra is indul). A jövőben, ha a déli lelátóra második szintet emelnek, akár 90 ezresre is duzzadhat a befogadóképessége.

A komplexumban található többek között a Red Café, a Manchester United étterme; a hivatalos ajándékbolt, a Megastore, a United múzeuma, a hivatalos magazin, az Inside United és a hivatalos internetes portál szerkesztősége, valamint az MUTV központja is.

Múzeum és stadiontúra
Manapság nagyon trendi, és szinte minden stadion és klubcsapat lehetőséget biztosít az érdeklődők számára, hogy betekintést nyerjenek a kulisszák mögé. Szuper dolognak tartom, kiváló eszköz szurkolói bázis építésére és fenntartására, a klub történelmének és hagyományainak megőrzésére, lojális, márkahű szurkolók „nevelésére”. (Ha információim nem csalnak a United volt az első focicsapat aki beengedte a szurkolókat a színfalak mögé, és az első aki meglátta az ebben rejlő üzleti értéket és potenciált.)
A múzeumban megismerkedhetünk a több, mint 130 éves klub történelmével. Megnyitása óta az egészen egyszerű formából nőtte ki magát a ma látható magasságokba. Először, 1986-ban a stadion dél-keleti részében volt megtalálható. Azóta a régió egyik vezető turista-látványossággá vált a stadion, ahogy azt már említettem. 1998. április 11-én nyitotta meg a világhírű futballista, Pelé a nagyközönség számára.

Belépéskor rögtön komoly biztonsági átvizsgáláson estünk át, majd a kasszánál átvehettem az előre foglalt jegyemet. Ízlésesen, stílusosan egy United-es nyakba akasztó, a végén kis átlátszó tasak melyben a belépőn világosan látszik az időpont és hogy hova érvényes a jeggyel a belépés.
Innentől szabad volt a járás a múzeumban, a Red Café-ban és az étteremben. A túra előtt a híres Red Café-ban várakoztunk, ahol a játékosok nevével és mezszámával ellátott székeken, óriás plazma tévéken élvezhetik az odalátogatók a délutáni teázás, vagy épp meccsnézés örömeit, ezenkívül finomakat lehet inni és enni is.

A három szintet elfoglaló múzeum a Manchester United történetének minden részletét lefedi. A trófeaszobában megtekinthető a számos kupa és serleg, amit a csapat elhódított az idők során. Rengeteg tárgyi emlék kapott helyet a létesítményben, bepillantást nyerhet a látogató a müncheni repülőgép-szerencsétlenség részleteibe, illetve megelevenedik a dicsőséges, 1998/99-es triplázással záruló szezon is, amelyre a drámai körülmények között megnyert Bajnokok Ligája-döntő tette fel a koronát. Több helyen hivatalos fotót is lehet készíteni serlegekkel. Ezenkívül a múzeum tele van interaktív játékokkal, feladványokkal, csocsóval és rengeteg dedikált mezzel, cipővel, labdával melyek legendás meccsekről kerültek a múzeum tulajdonába. Láttam többek között Beckham különleges Adidas cipőit, Christiano Ronaldo dedikált Nike csukáját amit a BL döntőn viselt, Giggs különleges évfordulós mezeit, Peter Schmeichel BL döntőben viselt kesztyűjét de sorolhatnám még holnap reggelig. Azt sem tudtam hova nézzek, mit olvassak, és mit fényképezzek, és akkor a stadiontúra még el sem kezdődött.

A múzeum végére érve hallom, hogy hívják a következő stadion túra résztvevőit a találkozási ponthoz. Nem mondom, 1-2 órát is simán el lehet tölteni a múzeum részben, ha mindenre részletesen kíváncsi vagy.
Meglepetésemre egy elég nagy csoporttal, kb 40-50 emberrel kezdtük meg a túrát. Nem tudom miért, de kevesebb emberre számítottam, a Wembley-ben kisebb csoportok voltak mindkétszer amikor ott jártam.

A stadiontúra keretén belül teljesen körbe jártuk a stadiont kívülről és belülről és több helyen a lelátóra is leülhettünk. Mindegyik részen a túravezető elmesélte a történelmet, majd elmondta, hogy zajlik a meccsnap az adott részen. Ültünk a díszpáholyban, megmutatták a vendég szurkolók helyét és persze a Manchesteri keménymag szektorában is fotózkodhattunk. Érdekes volt hallani, hogy a nagyobb riválisok ellen illetve BL meccseken 9000 vendég jegyet biztosítanak, míg egy átlagos angol bajnokira 6-7ezer vendég helyet alakítanak ki igény szerint. Ide tartozó statisztika hogy 35ezer bérletes nézőjük van, a maradék ülőhelyekre várólista van, amelyekhez sorsolás útján lehet jutni de csak akkor, ha van tagságid a klubhoz. Ha ezen kívül szeretnél jegyet vadászni ilyen olyan értékesítő, sokszor kétes eredetű oldalakról akkor annak bizony borsos, akár £400/ meccs (kb 140ezer forint) ára is lehet.

A túra részeként beülhettünk a sajtószobába ahol a meccs előtti és utáni sajtótájékozatót tartják, ahol régebben a klub új igazolásait is bemutatták. (Manapság ezt a Carrington-i edzőközpontban teszik, mivel az ottani sajtószoba 200 fős, a stadionban mindössze 60 újságíró tud helyet foglalni.) Ezután pedig a csapat öltözőjében foglalhattunk helyet. Az öltöző rendkívül egyszerű, mindenféle luxustól mentes, a zuhanyzón kívül mindössze egy plazmatévé, taktikai táblák, hangfal zenéhez, egy falióra és egy hűtő található benne.

Az öltöző után a játékos kijáróban sorakoztunk fel. A túra vezető viccesen 2 sorba állított minket, imitálva a hazai és a vendég csapatot, bejátszotta hangszórón a kivonuló indulót és a közönség morajlását miközben a pályára sétáltunk. Hát megmondom őszintén itt kicsordult a könnyem egy pillanatra, mert csodás érzés volt, egy gyerekkori álom vált valóra.

A pálya gyakorlatilag egy emelvényen, egy dobbantón van (alatta ugye a fűtő és öntöző rendszer) és az oldalvonaltól kb 4-5 méterre ülnek az első soros nézők. Ez aztán a test közeli élmény! Szóval amint kijöttünk a játékos kijáróból elsétáltunk a kispadokig ahol mindenki kedvére készíthette a fotókat. Viccesen megjegyezte itt a túra vezető, hogy a hazai kispad alulról fűthető, viszont ugyanez nem mondható el a vendég kispad székeiről. Székeiről?? Inkább fotelnak nevezném, kényelmes, párnázott ülő alkalmatosságnak. Ha már a fűtésnél tartunk, a pályát mesterséges napfénnyel gondozzák, hogy egész évben zöld maradhasson a fű.

A stadiontúra kb 1 óra hosszú volt és természetesen az ajándékboltban, a Manchester Megastore-ban végződött ahol mindenki átvehetett egy névre szóló bizonyítványt a részvételről. Az ajándékbolt szuperjól nézett ki, minőségi termékek tárházát vonultatja fel hatalmas területen. Megint csak úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, legszívesebben mindenből vettem volna egy darabot.

Ha Manchesterben jártok, semmiképp se hagyjátok ki az Old Trafford-ot!

 Felhasznált forrás: http://www.manutd.com/en.aspx