A hétvégén volt szerencsém ismét eljutni a Wembleybe, az angol női FA kupadöntőt néztem meg. Ezúttal az Arsenal és a Chelsea küzdött meg a trófeáért, rekord számú 45 423 néző előtt.

A londoni derbi túlzás nélkül a női foci ünnepe volt ezen a szép, nyárias, hosszú hétvégén. Már 2 órával a meccs előtt tolongtak az emberek a metrón és az aluljárókban, hömpölygő tömeg látványa fogadott a metrókijáratnál a Wembley Parknál is. Az az érzésem támadt hirtelen mintha angol bajnokira vagy válogatott meccsre mennék. Extra biztonsági intézkedések, útlezárások, vonultak a gyerekek, családok, szurkolók „síppal, dobbal, nádi hegedűvel”, kint voltak a sál és zászló árusok és az összes kajás-italos, fagyis bódé is kinyitott.

A meccs előtti hangulat:

A stadion közelébe érve látom, hogy rengetegen a stadion mellé és nem a stadion felé veszik útjukat, szóval úgy döntöttem megnézem mire ez a nagy felhajtás. Örömmel tapasztaltam, hogy a kialakított szurkolói zónába és élmény parkba igyekeztek az emberek. A legnagyobb tömörülés természetesen az FA sátránál volt, ahol angol válogatott játékosokkal lehetett fotózkodni és aláírást kérni: Fara Williams és Melissa Lawley remekült helyt álltak a tűző napon a sikongató gyerekek és szurkolók forgatagában. Persze ezen kívül egyéb más izgalmas dologgal is készültek a szervezők: volt kispályás ketrecfoci, lövő erősséget mérő rúgás, freestyle show, valamint kivetítőn felelevenítették a két csapat döntőig vezető útját és góljait.

 Kislány foci promóció és meccs élmény:

A stadionba érve ismét, a férfiaknál is megszokott felhajtást tapasztaltam: BBC kihelyezett stúdió, pálya széli interjúk, és női csapatok felvonulása a gyep körül. (Bármilyen női csapat regisztrálhatott és megmutathatta magát, mindenki nevét kiírták és végigfutott a reklámtáblákon – szuper ötlet!)

A bemelegítés közben a pálya szélén élőben egy női DJ alapozta meg a jó (party) hangulatot, amit aztán a szpíker fokozott a csapatok bemutatásával. És aztán elkezdődött a show! Lángcsóvák és hatalmas hangzavar közepette pályára vonult a két csapat, majd következett az angol himnusz egy énekesnő különleges előadásában.
Innentől aztán a játéké volt a főszerep: Jó iramban kezdtek a csapatok, az Arsenal 2-3 veszélyes akcióval indított, amire aztán hasonlóan válaszolt a Chelsea. Majd jött egy harcosabb időszak, nagy taktikai csata, mindeközben a szurkolók hosszú percekig hullámzással szórakoztatták magukat. Hatalmas élmény volt! Az első félidő végül gól nélkül ért véget.

A második félidőre egy feltüzelt Chelsea vonult ki, aki 2 perc eltelte után meg is szerezte a vezetést Ramona Bachmann jobblábas, felső sarokba helyezett lövésével. Máris karneváli volt a hangulat. A Chelsea csajok sorra vezették a támadásokat és rúgták a szögleteket. A 60. percben Ramona Bachmann duplázott, ezúttal ballal a bal felsőbe! Az Arsenal cserékkel igyekezett frissíteni, a 73 percben szépített Vivianne Miedema lévén. A hangulat a tetőfokára hágott! Mindenki egy szoros végjátékra számított, ám a végig remekül játszó Fran Kirby a 76. percben góljával bebiztosította a Chelsea győzelmét. Ezután az Arsenal már nem tudott megújulni és válaszolni, így a Chelsea lányok megérdemelten emelhették magasba az FA trófeát a Wembley díszpáholyában.

A meccs összefoglalója

Jegyzőkönyv

Arsenal (4-1-2-3) Van Veenendaal; Evans (Carter 84), Williamson, Quinn, Mitchell (McCabe 84); Janssen (O’Reilly 63); Van de Donk, Little (c); Nobbs, Miedema, Mead
Gólszerző: Miedema 73
Sárga lap: Jannssen 39

Chelsea (3-4-1-2) Lindahl; Bright, Mjelde, Eriksson; Blundell, Ji, Chapman (c), Andersson (Thorisdottir 69); Spence (Cuthbert 75); Kirby, Bachmann (Aluko 85)
Gólszerzők: Bachmann 48, 60, Kirby 76

Néhány cikk az angol sajtóból, ha szeretnétek kicsit angolozni:
BBC Chelsea Telegraph 

A meccs teljes hosszában pedig itt tekinthető meg a meccs előtti felvezetéssel, és a meccs utáni ünnepléssel valamint interjúkkal a gólszerzőktől. A felvezetésben az angol válogatott Gary Cahill ad tanácsokat klub és védőtársának Millie Bright-nak.