Olimpiai áttekintés, összegzés

A 2008-as év vitathatlanul legnagyobb eseménye a pekingi olimpia volt. Várakozás, készülődés, esélylatolgatás, izgalom. Röviden ez jellemezte az olimpia előtti hónapokat. Na de lássuk, mik is voltak az ötkarikás játékok legfontosabb pillanatai magyar szempontból.

2008. augusztus 8-án fellobbant a láng, amire Athén óta minden sportszerető ember várt. A láng, ami összeköti az ókori és újkori olimpiákat, és ami jelképezte a 28-ik újkori nyári játékok kezdetét. A magyarokat a nyitóünnepségen Kammerer Zoltán vezette fel, aki a nemzeti lobogót vitte a több mint 90 ezres publikum elé. Legjobban én a női kézicsapat és a kajak-kenu válogatott szereplését vártam, és előzetesen az érmek nagy részét is tőlük reméltem. Sajnos a sors nem így akarta, Pálingerék és az előzetesen egyesben aranyesélyesnek titulált Kovács Katalin is egyaránt a negyedik helyet szerezték meg. Nem bírálnám ezért az olimpikonjainkat, aktív sportolóként mellettük állok, hisz szerintem már magában az nagy teljesítmény, hogy kijutottak és képviselhették hazánkat. Nem értek egyet azokkal akik leszólják pekingi résztvevőinket, hogy alul teljesítettek. Hát próbálja meg valaki utánuk csinálni, végigszenvedni az edzőtáborokat, napi 2-3 edzéseket, családtól-barátoktól elzártan, és azután bíráskodjanak!!

Szóval elsőként Cseh László úszó és Fodor Zoltán bírkozó ezüstjeinek örülhettünk, majd Mincza Ildikó párbajtörőző bronzának. Kiemelném Cseh Laci 3 ezüstjét, ami fantasztikus sportteljesítmény. Egyéni, magyar és Európa csúcsokat megdöntve érte el eredményeit. Gondoljunk csak bele, már félisten lenne és nemzeti hősként tisztelegnénk előtte, ha Michael Phelps nem úszna… sebaj, majd Londonban!

Első aranyunkat Vajda Attila kenus nyerte C1-1000 méteren. Taktikusan, fegyelmezetten evezett és az utolsó 200-300 méteren állva hagyta a mezőnyt. Ez a szegedi fiú a csúcsra ért. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor áthaladt a célvonalon, magasba emelte gyászszalaggal átkötött kezét, a vízbe csapott örömében, majd ezt mondta: „Köszönöm Koló”. Mi pedig könnybe lábadt szemmel mondhatjuk: Köszönjük Vajda Attila!

A második aranyat Kovács Katalin és Janics Natasa tudhatta magáénak K2-500 méteren. Címvédőként indultak, hisz Athénban nyertek és itt is őket tartották a szám legnagyobb esélyesének, az olimpiát megelőző viták és edzőkonfliktusok ellenére is. A lányok hozták magukat, nem nyomta agyon őket a teher, elsőként lapátoltak a célba és az Athénban már látott diadalittas vízbe ugrás most sem maradt el.

Harmadik aranyunkat az utolsó versenynapon szerezték vízipolósaink. A Kemény-legények ismét, immáron harmadszor értek a csúcsra. Azt hiszem, ha azt mondom, hogy Kásás, Kiss, Molnár, Szécsi vagy épp Benedek, akkor mindenki tudja kikről van szó. (Benedek Tibornak egyébként ez volt az 5. olimpiája. Gondoltátok volna, hogy a kb. 10 évvel ezelőtti túrórudis reklámban feltűnt srác ilyen magaslatokig eljut?) Ezek a fiúk aztán tényleg megérdemelték.

A számomra legkedvesebb mégis Kozmann György, Kiss Tamás érme volt. A Kolonics György tragikus halála után összeállt kenukettes egy hónap alatt jutott el az olimpiai bronzig. Teljesítményük mind fizikálisan, mind mentálisan emberfeletti volt és aranyat ért, így méltón részesülhettek a győzteseknek kijáró jutalomból.
A magyarok végül 3 arany, 5 ezüst és 2 bronzéremmel tértek haza Pekingből.