Fanatizmus+kutakodás+némi szerencse=sajtóakkreditáció. „Miért ne? Bátraké a szerencse” - mondtam magamban. Mindenképp ott akartam lenni a Női Kézilabda Bajnokok Ligájának döntőjén, hisz kedvenc csapatom, a Győri Audi ETO játszott a dán Viborg csapata ellen. Mivel a jegyek pillanatok alatt elfogytak, így ez maradt az egyetlen esélyem. Végül a sok utánajárás (telefonálgatások, email-ezések, kapcsolatfelvétel a győri szurkolói egyesülettel, a szakosztállyal és a szervezőkkel) meghozta gyümölcsét, s ott lehettem akkreditált sajtósként Veszprémben és átélhettem azt a fantasztikus élményt, amit az 5500 szurkoló varázsolt az arénába.

Na de kezdjük az elejéről. A döntő napján megmozdult a város (Győr). A Városháza előtti téren kivetítőt és színpadot építettek, a szerencsésebb szurkolók, akiknek jutott jegy, a stadion parkolójában gyülekeztek sálakkal, zászlókkal, kürtökkel, dudákkal, dobokkal felszerelkezve. Délben pedig elindult a konvoj Veszprém felé mely 7 tömött autóbuszból, és rengeteg gépkocsiból állt. (Jómagam is a törzsszurkolókkal együtt utazhattam.) A hangszálak bemelegítése már a buszokon elkezdődött, ezen felül sokan hajfestéssel és testfestéssel is jelezték zöld-fehér fanatizmusukat. Már két órával a meccs kezdete előtt, közel 1500-an voltunk az aréna előtti téren, és fieszta hangulatban, hatalmas üdvrivalgás közepette fogadtuk az ETO-s busszal érkező kézis lányokat.
A csarnok kapuit nem sokkal három előtt nyitották meg, s rögtön a bejárat után külön erre a napra készült felirattal és képekkel ellátott pólókat és sálakat vásárolhatott a publikum. A sajtósok beléptetése már korábban elkezdődött, akik között az ország vezető médiumait véltem felfedezni.
A világszínvonalú aréna mindenféle szempontból megfelelt eme jeles esemény lebonyolítására, s minden egyes pontjáról száz százalékosan élvezhető volt a mérkőzés.

A bemelegítést elsőként a világsztárokkal felálló dán csapat kezdte meg, akiket hatalmas füttykoncert fogadott. Az ETO-s lányok várattak még magukra egy kicsit, de amikor kifutottak a pályára, soraiban szintén világszínvonalú játékosokkal, a csarnok szinte szétrobbant. Ettől kezdve dübörögtek a jobbnál-jobb szurkolásra buzdító zenék és a speaker is hergelte a közönséget. Aztán leoltották a fényeket, és megkezdődött a csapatok ünnepélyes bemutatása, majd következtek a himnuszok. Mondanom sem kell, hogy az ekkor már dugig tömött lelátókról karneváli hangulat áradozott. Egyszerűen fantasztikus élmény volt.

A mérkőzés igazi taktikai csatát hozott, bár úgy tűnt, hogy a Viborg jobban felkészült az első mérkőzés tanulságai alapján. Az ETO-nak sajnos nem jöttek össze teljes mértékben az elképzelései, mégis végig megvolt az esélye a végső győzelemre. A drámai végjátékot követően végül nyertek a dánok 26-23-ra, s összesítésben egy góllal elhódították a BL serleget.
Persze ragozhatnánk, hogy mi lett volna ha… Görbicz Anita játszhat,…ha bedobjuk a heteseket,…ha összejönnek az elképzelések…, de mint tudjuk ezekre sohasem kaphatunk választ.

A nap zárásaként Győrben a Városháza előtti téren mintegy 2000 szimpatizáns ünnepléssel várta a Veszprémből hazatérő, történetének még így, az ezüstéremmel is, legnagyobb sikerét elérő kéziseket. A polgármester beszéddel és ajándékkal köszöntötte a lányokat, akik közül Pálinger Katalin, a világ egyik legjobb kapusa, elmondta, hogy a világon a legjobbak szurkolásban mi, győriek vagyunk.

Mindenesetre egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, s őszintén remélem, hogy nem ez volt az ETO utolsó BL döntője.