Augusztus 1-5-ig

A felfedezés kissé lelassult, mivel belecsöppentem a dolgos hétköznapok és hétvégék forgatagába. Zajlik a munka ezerrel, miután megvolt az első önálló zárásom, most két hétig minden reggel én nyitok, vagyis ébredés 4.40-kor, indulás 5.25-kor, nyitási procedúra 6-tól, nyilvános nyitás 6.30-kor. Csak az a kár, hogy nincs Bumeráng, amit hallgathatok, minden nap, csak, hogy jól induljon a reggel...

Most már szinte mindig egyedül vagyok a recepción, szóval elég rendesen benne vagyok a mélyvízben. De hát teher alatt nő a pálma, ugye szokták mondani. Szóval a napi szintű dolgokkal már rendben vagyok, mindent tudok kezelni, ismerem a papírokat, a formokat, a kasszát, az árakat, és már néhány állandó vendéget is. Most az angolomra gyúrok ezerrel, olvasom  a Times-t, és a bbc.co.uk-t, és az újonnan vásárolt könyvem is, mert a telefonhívások még nem az igaziak. Nem tudom miért, de amúgy magyarul sem szeretek telefonálni...itt meg sosem lehet tudni, hogy ki milyen akcentussal szól bele. 

Erről jut eszembe, az egyik portugál sráccal, aki minden nap hozzánk jár gyúrni, összehaverkodtam, és kiderült, hogy most kezdi el fejleszteni a híroldalát, és újságírókat keres, főként sport témában. Szóval mondtam is egyből, hogy naná, hogy benne vagyok! Igaz még csak ingyen, meg az egész kialakulóban van, de hát ez óriási tapasztalat lesz nekem, és hát a nevem benne marad az éterben :D Szóval már dolgozom az első cikkemen.

Jah, a piros emeletes buszokért még mindig oda vagyok, most már azt figyelem, hogy milyen különböző fajták vannak :D

Megvolt az első enyje bejnye is a melóhelyen, hogy itt mindig mosolyogni kell, meg udvariasnak lenni, meg mindenkivel beszélgetni kell, ezenkívül, hogy kezdjem el sminkelni magam, hogy még profibb legyen a hatás, hisz mint tudjuk, a vevő a király. Vicces lesz, hogy én reggel 5-kor sminkelem magam :D Ma mindenesetre bementem egy ilyen drogériába, a Boots-ba, és kértem sminkelési tanácsokat, a csaj olyan kedves volt, hogy gyorsan feldobott egy sminket (ingyen, ami egyébként 20 font lenne), és elmondott egy-két praktikus dolgot. Szóval ha végre lesz pénzem, be tudom szerezni a szükséges dolgokat, és elkezdhetem sminkelni magam :D

Apropó, pénz! Megkaptam az első fizetésem, és megjött a pinkódom a bankkártyámhoz, rohantam is, hogy gyorsan vegyek fel egy kis kézpénzt, mert lakást kell fizetni, meg kell vennem pár apróságot...erre kiderült, hogy nem tudom használni a kártyámat, mert azt írta, az ATM hogy 0 font az elérhető összeg...mondom mi??? Mivel péntek volt, meg kellett várnom ugye a hétvégét, és ma végre kiderült a rejtély, azért nem tudtam használni még a kártyám, mert amire leadtam a bankszámla adataimat a HR-re, már lezárultak a kifizetések, és így az első fizetésemet csekken kapom majd meg. Remélem holnap már kézben lesz, aztán irány a bank, és felturbózom a netem is, hogy tudjak skype-olni a családdal :D

Szabadnapom első napján futottam megint egyet a Hyde Parkban, most már 5,3 km sikerült, voltam mosni, takarítottam, bevásároltam, meg ilyenek. A második szabadnapomon a rokonságnál voltam Stevenage-ben. Ez egy szép kisváros, Londontól kb 50-60 km-re. Játszottam unokatesóval, pihentem, néztem a vizes vb úszóközvetítéseit, szurkoltam a magyaroknak, valamint néztünk egy tök jó showműsort, kíváncsi vagyok, mikor veszik meg otthon: Your face sounds familiar - ez egy talent show, ahol celebek/hírességek a versenyzők, és minden héten egy ikonikus énekes bőrébe kell bújniuk, ugyanúgy kiesésre megy, és a végén a nyertes a pénzt jótékony célra fordítja.

Ezenkívül részese voltam egy szuper kétfogásos vacsinak: brokkoli leves és pisztráng, hagymás-petrezselymes krumplival. Igen, mindet megettem, és nagyon finom volt :D Szombat este vonattal mentem vissza Londonba, de nem is akármilyennel. Amíg vártam a sajátomra, az állomáson "áthaladt" 1-2 vonat, így tudtam nézelődni, helyzetet felmérni, hogy mire számítsak vonat ügyben. Jah, amúgy az áthaladt, az enyhe kifejezés, úgy átszáguldott, hogy majdnem leesett a hajam. Ilyen tézsévé féle volt, amit észleltem belőle abban a 3 másodpercben, amíg láttam, ment vagy 250-el az állomáson :D Na mondom... :D De az én vonatom, "csak" sima gyorsvonat volt, de alig fél óra alatt beszáguldott Londonba, a King's Crossra, a híres vasútállomásra. Azért megnéztem, hogy ott van-e Harry Potter a 9 és 3/4-ik vágánynál. (Utazás közben végig csak a süvítést hallottam, és éreztem a száguldást, meg a nyomást a dobhártyámban, főleg, amikor elment mellettünk egy másik vonat. Jobban izgultam, mint egy Repülőn.) :D

Vasárnap délután, munka után, gondoltam egyet, felültem a metróra, és elmentem Wimbledonba, hogy megnézhessem a híres tenisz stadionokat, és a múzeumot. (A The Wimbledon Championsip egyébként a legrégebbi és a legtöbb hagyománnyal bíró teniszverseny a világon.) Persze a térképről már megint lementem, szóval izgi volt, de végül simán megtaláltam. Hát mit mondjak, már kívülről is lélegzetelállító volt a környék, hát még akkor, mikor beértem a létesítményekhez.

Persze a stadiontúra, és múzeumlátogatás pénzbe került, szóval majd egyszer ide is vissza kell jönnöm. Na de addig is terepszemlét tartottam: Megnéztem a az Official Wimbledon Shopot, a stadionok külső részeit, végig a kerítés mellett, illetve azért bepróbálkoztam, hogy esetleg a diák sajtóigazolványommal be tudok-e menni, de sajna most nem jártam szerencsével. Persze nem fogtak ki rajtam, mert ahogy mászkáltam, betértem a wimbledoni tenisz kávézóba, és magabiztosan elkezdtem követni a feliratot, hogy Centre Court, just for the museum tourists and stuff :D És egyszer csak beérkeztem  a Wimbledon Centre Court No.1 lelátójára. Fantasztikus látvány volt, még így üvegablakon keresztül is. Épp a füvet ápolták, háló nem volt felállítva, az egyik oldalon az eredményjelzőn a férfi döntő végeredménye volt olvasható, hogy Andy Murray nyert Djokovics ellen, a másik oldalon a női döntő eredménye volt kiírva. Az egyik center pálya 11.000 a másik 15.000 férőhelyes, ha jól olvastam, a székek most mind le voltak fedve, hogy védjék őket, a stadion behúzható teteje pedig nyitva volt, hogy napfény érje a füvet. Miután lőttem pár fotót, kisétáltam, mintha mi se történt volna :D

A metróhoz sétálva visszafelé szemügyre vettem a környéket, ott volt az óriási Wimbledon Park, rengeteg golf pályával, szabadtéri teniszpályával, és persze sok-sok szabad füves területtel, és fával, ahol csak úgy el lehet tölteni az időt. na meg persze a környék utcái is pazar látványt nyújtottak. Sok családi ház, mind nagy kocsibejáróval, 2-3 autóval előtte, láttam egy csomó Range Rovert, meg Porchet.

Jah, hazafelé észrevettem, hogy a metró elment a Chelsea stadion mellett, valamint a Stevenage-i vonat, amivel a King's Crossra érkeztem, elment az Arsenal stadion mellett, szóval megvannak a következő kirándulási tippjeim :D

Ennyi fért a beszámolómba, képekért katt a facebookomra :D