Az elmúlt hetem nagyon jól alakult: Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy lemenjek focizni. Azért még is csak hiányzott már… Szóval még mielőtt kijöttem Londonba, otthonról rákerestem londoni nőifoci csapatokra, és találtam kettőt is nagyjából a közelemben. Emaileztem az egyik edzővel, hogy a héten úgy alakul a beosztásom, hogy el tudok menni edzésre. Ő egyből mondta, hogy menjek bátran, minden szerdán van edzés, és mindig szükségük van új játékosokra.

Szeptemberig, amíg a szezon el nem kezdődik, a csapat egy Battersea Park nevezetű parkban(!) edz. Na most ezt úgy kell elképzelni, hogy odamentem a parkba délután 5-re, kicsit hamarabb odaértem, mert munka után, edzés előtt már nem akartam hazamenni. Szóval ez egy sima park fákkal körülvéve, emberek fetrengenek a fák alatt, gyerekek játszanak egymással, emberek futnak, és bicóznak a parkban, kutyákat sétáltatnak. Hát én is leheveredtem az egyik fa tövébe, és szundiztam egy fél órát. Mire felébredtem, már csak azt látom, hogy két ember bójákkal kezdi körberakni a területet. Na, mondom, akkor jó helyen vagyok, itt mindjárt foci edzés lesz. Odamentem, bemutatkoztam, és közben már gyülekeztek a lányok is. Mindenki bemutatkozott, mindenki kedves volt. (Persze ennyi új nevet a fene tud megjegyezni 2 perc alatt… :D ) Eléggé nemzetközi a csapat, vannak játékosok Németországból, Új-Zélandról, Columbiából, Dániából, meg még nem tudom honnan, és persze Angliából.

Az edzésen 26-an voltunk, ami elég soknak mondható, mondták, hogy a szezonban majd három csapatot fognak versenyeztetni, egyet szombaton a kezdőknek, és kettőt vasárnaponként, ott lesz egy elsőcsapat, és egy másodikcsapat. Azt mondták 28-30 meccs lesz majd a szezonban, a bajnokság, az FA Cup, a Community Shield, meg még nem tudom milyen egyéb kupák. Azért meg kell harcolni a legjobb keretbe való kerülésért.
Egy hónap edzéskihagyás után elég gyorsan elfáradtam az edzésen, de jó volt, jól éreztem magam. Három csoportban dolgoztunk, körmérkőzések egymás között, mert ugye sok az új játékos, és mindenkit meg kell néznie az edzőnek. A „pihenő” csapat addig lefordulásokat, labdakezeléseket, indításokat gyakorolt.

Egyszer edzés közben körbenéztem a parkban, és azt vettem észre, hogy a park egész területe edzőpályává változott: edzett ott amerikai focicsapat, frizbi csapat, valami csajok futkároztak bóják körül, meg voltak ott srácok, akik vonalfutottak. Hihetetlen volt. Itt mindenki sportol valamit. Teljesen más világ. Jah, és a fű kiváló minőségű volt!!!

Edzés után végül mondták, hogy vasárnap lesz edzőmeccs, és ha el tudok menni, akkor adnak lehetőséget, hogy megmutassam magam. Szerencsére a beosztásom pont úgy alakult, hogy el tudtam menni. Jah, a legjobbat kihagytam, edzés után a csajok hazafelé betértek egy bárba pár sörre, és persze egyből meghívtak engem is. Persze nem kellett kétszer mondani :D Mondom így lehet a legjobban ismerkedni, angolt fejleszteni. Ittunk pár sört, és már össze is haverkodtunk! Nagyon jól éreztem magam!

Aztán eljött a vasárnap, a pihenőnapom, így hát elmentem a meccsre. Kicsit messze volt tőlem a helyszín, megint lementem a térképről, de végül megtaláltam a Prince Georges’s Playing Fields-et. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy hatalmas füves placc, 5-6 felfestett focipályával. Asszem bérelni, vagy lefoglalni kell a pályákat, ha valaki ott akar játszani. Szóval megint csak kiváló minőségű fű! Egy időben két meccset játszott a csapat, két különböző ellenfél ellen, de hát nem volt gond, hisz sokan voltunk. Egyből beraktak az egyik kezdőcsapatba: A felállásunk 4-5-1 volt, abszolút középen játszottam, de mondták, hogy nyugodtan fogjam fel úgy, mint árnyékék. Mondom szuper! :D

Az ellenfél úgy nézett ki, mint a svéd válogatott, tele páváskodó szőkékkel. Persze igazi spori nem volt, mindegyik csapat adott egy embert partjelzőnek, és a mi pályaedzőnk volt a bíró. Kemény volt a meccs, közel azonos játékerőt képviselt a két csapat, de mi sokkal jobban passzoltunk, szervezettebbnek tűntünk, nálunk pedig ott volt a fizikai fölény. A vezetést ők szerezték meg, de ha azt mondom, hogy nem volt kapusunk, akkor ez érthető. Még az első félidőben sikerült kiegyenlítenünk, aztán utána már egyáltalán nem volt barátságos a meccs. Ők mindenért reklamáltak, nekünk mindent lesnek intettek, egyszer félbe is szakadt a meccs, volt egy kis fight :D Én meg csak mondtam nekik a magamét magyarul :D Vicces volt. Aztán a nagy keveredésben találtak egy szerencsés gólt 5 perccel a vége előtt. Mondom nehogy már ezek a kisasszonyok nyerjenek, mikor minket szétrúgtak, ők meg nyavalyogtak minden egyes vállal való ütközésnél. Aztán úgy megnyomtuk az utolsó öt percet, hogy sorra vezettük a támadásokat, és 1 perccel a vége előtt a szélsőnk elment a jobb oldalon, beadta a labdát, én megelőztem a védőmet, és a bal alsó sarokba passzoltam!! :D 2-2 lett a gólommal a meccs végeredménye! Nagyon élveztem, de nagyon elfáradtam, végig játszatták velem az egész 90 percet. De jól ment végül is, mondták, hogy ezentúl járjak mindig. Ha össze kellene vetnem a magyar bajnoksággal a csapat erősségét, akkor így elsőre az nb2 első két helyére tenném. De talán ezt még korai megmondani.

Szóval alig várom a következő edzéseket, és meccseket!