Egy igazán nekem való fesztivál!

A programra úgy találtam rá, hogy a kis londoni útikönyvemben, amit anyától kaptam, abban láttam, hogy itt minden évben nagy hagyománynak örvend a rendezvény. Ezenkívül a metrómegállókban és citylight-okon is mindenhol ezzel lehetett találkozni. Szóval rákerestem a neten, és megnéztem hogy van a belépés. Persze elég jó árban volt a hetijegy, és a napijegy is, szóval gondoltam egyet, és rámentem a sajtóakkreditációra, hátha elfogadják a magyar (diák) sajtóigazolványomat. És láss csodát, két nap múlva jött a válasz, hogy akkreditáció elfogadva, és hogy szeretettel várnak! Kell ennél több? Ingyen bejutni egy sörfesztiválra! :D

A fesztivál augusztus 13-17ig került megrendezésre a Kensington Olympia nevezetű helyszínen. (A 2012-es olimpia idején ez a csarnok is helyszíne volt a játékoknak.) Szóval el lehet képzelni, hogy egy óriási területű rendezvényhelyszínről van szó, amit erre a hétre "elárasztottak" sörökkel. A rendezvény házigazdája, (és mottója egyben) a "Campaign for Real Ale" vagyis kampány a valódi világos sörökért, vagy valami ilyesmi) 55.000 ezer látogatót regisztrált előzetesen. A kampány része volt az is, hogy minél több ember válasszon sört, megfelelő sört az étkezésekhez, felvéve ezzel a versenyt a borokkal. Ennek megfelelően több helyen elmondták, hogy milyen ételekhez milyen söröket ajánlanak, és persze voltak kajás standok is, főként traditional sós dolgokat árultak, meg kolbászt, de töpörtyűt is! Egyébként Nagy Britanniában a legmagasabb a kisüzemi és nagyüzemi sörfőzdék 1 főre jutó száma, szóval méltán lehet őket sörnemzetnek nevezni.

Amikor a nyitó napon, munka után, délután 4 óra körül betoppantam, már javában zajlott a sörcsapolás. Jah, a belépésről: Kaptam egy sajtós dossziét, kreatív volt eléggé, stílusosan sörös kinézetű, benne egy programfüzettel, és az előre megírt hírekkel, adatokkal, sajtóközleményekkel. Ezen felül kaptam névkártya tartót, amit büszkén ki is tűztem a mellemre, valamint rögtön egy jó nagy rendezvény logójával ellátott söröskorsót! Már megérte eljönni! :D

És akkor néhány mondatban magáról a sörökről: Több, mint 800 féle sört lehetett megkóstolni a helyszínen, a világ minden tájáról, beleértve cidereket, világos, dark és barna söröket, búzasöröket, almasöröket, és körteborokat. Hirtelen azt sem tudtam, hova nézzek, merre figyeljek, olyan volt, mintha a sörmennyországba kerültem volna. Hát elindultam az első soron, és elkezdtem a kóstolgatást. Mondanom sem kell, hogy 3 darab sör kivételével egyet sem ismertem ízről, max képről, vagy hallomásból, ráadásul olyan sörök is voltak itt, amiket boltokban nem is lehet megvenni. Szóval mikor egy-egy pulthoz odaléptem, csak arra figyeltem, hogy ne dark sört kérjek, mert annak az íze nem jött be. Egyébként teljesen véletlenszerűen választottam. Végül az ott töltött két nap alatt azt hiszem 12 vagy 13 féle sört sikerült megkóstolnom, sajnos nem emlékszem mindegyiknek a nevére, de amire igen, azt leírom: Henry Westons Perry (mert jól nézett ki a standjuk), Fuller's London Pride (mert a nevében ott van, hogy London), Skinners Cornish Ale-Betty Stogs (mert viccesnek találtam a nagymellű nőt a sörcsapon), Georges bradsword (mert a royal baby miatt megtetszett a neve), valami Monkey nevűt (mert viccesnek találtam a nevét), Wells Bombardier (mert ez egy prémium british sör, és mert egy emeletes buszból csapolták a sört), Winter's golden (mert mikor érdeklődés közben megtudta a csapos, hogy magyar vagyok, nekem adta a kalapját ajándékba) Chestnut beer (gesztenye ízű, igazi kuriózum volt, ezt ajánlották), aztán kóstoltam belga sört 8,6%-osat (mert ebben volt a legtöbb alcohol százalék), és valami német tartományi sört (csak hogy német sört is igyak).

A fesztiválra csak úgy tódult a népség, leginkább munkaidő után, rengetegen aktatáskával, öltönyben, kiskosztümben érkeztek. És pillanatok alatt mindenkinek pirospozsgás lett az arca. Mindenki vidám volt és jókedvű. Rengetegen viseltek kalapot, vagy valami féle jelmezt. Igazi karneváli, szilveszteri hangulat volt. Találkoztam skót dudásokkal, skót fociszurkolókkal, akik persze skótszoknyában flangáltak, és nem csak itt, hanem a városban is (mert ugye ezekben a napokban volt a England-Scotland barátságos válogatott focimeccs). Találkoztam harsogó fura zenészekkel, láttam és hallottam fellépni igazi kocsmazenészeket, rock'n roll-blues-country stílusban. A második nap, pedig amikor már hamadik órája róttam a köröket, gondoltam leülök egy sörpadhoz, és megpihenek egy kicsit: egy nagyszakállú bácsi ült az asztal túloldalán, akivel később beszélgetésbe elegyedtünk. Elmesélte a fél életét, hogy tengerész volt, és hogy most halt meg a felesége múlt hónapban. És hogy most csak egyedül van, és próbálja élvezni a nyugdíjas éveit, és maradék kis pénzét. Beszélgettünk Magyarországról, a magyar konyháról, és persze a sörökről. Vicces volt.

Ezenkívül voltak szerencsesarkok tombolalehetőségekkel, pólóboltok, és különböző standok, ahol korsókat, sörös relikviákat, képeket, vicces kalapokat, és szemüvegeket lehetett venni. És volt egy dolog, ami nagyon tetszett: régi fajátékokkal lehetett játszani, korongozás, karikadobálás, lengőteke, söröshordóba érmedobás, teljesen olyan volt, mintha egy másik században lettem volna.

Természetesen itt is összefutottam magyarokkal! Kellemes, sörben és vidámságban gazdag időt töltöttünk együtt! :)

Jajj, hát a legjobbat majdnem kifelejtettem: Az emeletes buszos standnál megkérdeztem, hogy bemehetek-e egy fotó kedvéért sört csapolni, és mit gondoltok mi volt a válasz? Persze, hogy igen!!! :) 

További képek hamarosan a facebookomon! :D