Wembley, Te csodálatos!!!

A mai szabadnapomat úgy terveztem, hogy elmegyek Kingsbury-be, mert Anya küldött csomagot otthonról. Egyik ismerősék költöznek ki Győrből, így tudtak egy kis helyet szorítani még egy doboznak. Szóval Anya felpakolt mindennel, amit nem tudtam kihozni az elején, a téli ruháktól kezdve, az edzőcuccokon át a hajszárítóig. Így most már szinte mindenen van.

Szóval ez a Kingsbury a Wembley Nemzeti Stadion közelében van, így hát azt gondoltam, mielőtt átveszem a csomagot, körülnézek a stadion környékén. Holnap VB selejtezőt játszik az angol válogatott Moldova ellen, hátha lesz valami, vagy látok valaki hírességet. És milyen jól tettem, hogy odamentem!!! Életem egyik álma vált valóra!!

Ahogy kijöttem a metróállomásról, egyből az óriási stadionnal találtam magam szemben. Gondoltam közelebb megyek, körbe járom, megérdeklődöm a stadiontúra részleteit, meg hogy hogyan lehet jegyet venni, hogyan lehet akkreditálni az eseményekre. Hát képzeljétek mi történt!! Odalépek a stadiontúra pénztárhoz, és mondom a hölgynek, hogy diák újságíró vagyok Magyarországról, és hogy küldtem emailt sajtó akkreditációval kapcsolatban, de nem kaptam választ. (Szombaton lesz a Danone Nation Cup World Final, melynek Zidane a fő arca, és erre akartam akkreditálni. Megtaláltam a megfelelő formanyomtatványt, kitöltöttem, és visszaküldtem, de nem kaptam választ.) Szóval a hölgy telefonált kettőt, majd nyomtatott egy jegyet, és ingyenesen berakott a következő induló stadiontúrára. Addig pedig megpróbálják kideríteni, hogy mi van sajtóakkreditáció ügyben. A mai napon a stadiontúra csak fél üzemmódban ment a holnapi VB selejtező miatt, így az öltöző és a múzeum nem volt elérhető, de azt hiszem, a legjobb dolgokat így is láttam!! :)

És akkor most elmesélem, hogy a túraútvonalon mi-mindent láttam, és tudtam meg: Először is, ugye London az egyetlen város a világon, ahol három olimpiát is rendeztek (1908, 1948, 2012), a hivatalos zászlók közül kettő itt látható, az egyiket rögtön a túra elején lehetett megcsodálni. Közvetlen mellette a válogatott címerén lévő jelképet, egy ezüst oroszlánt láthattunk. Tovább haladván a stadion belsejében, büfék, led tv-k, és óriási képek, festmények között az embernek olyan érzése volt, mintha egy szállodában, vagy konferencia teremben lenne.

És akkor következett a bowl, vagyis maga az aréna, a pálya, és a lelátók. Hát nem semmi érzés volt körbenézni a stadion belsejében, ismét csak kijött a könnyem. Óriási látvány volt, még így üresen, nézők nélkül is. A pályamunkások már serényen dolgoztak, mértani pontossággal festették a vonalakat a holnapi meccsre, helyezték le a kapufákat, és állították fel a reklámtáblákat. A közvetítő állásban is sürögtek a kamerások, és a kábelesek. Mi pedig csak ültünk a lelátón, és hallgattuk az adatokat, és sztorikat a szikrázó napsütésben a stadionról: A Wembley National Stadium az FA tulajdonában van gyakran nevezik a Futball Otthonának is. Rekord számú alkalommal, összesen ötször adott helyet Európa Kupa (ma UEFA Bajnokok Ligája) döntőnek. Például itt volt 2011-ben a Kassai Viktor által dirigált Barcelona-Manchester United döntő, és 2012-ben a Bayern-Dortmund összecsapás.

Az eredeti Wembley Stadiont 1923. április 28-án az angol labdarúgó szövetség FA kupa döntőjével nyitották meg, amikor 126 047 néző előtt a Bolton Wanderers 2:0-ra győzött a West Ham United ellen. A nyitás 30. évfordulóján, 1953-ban itt aratta világraszóló 6:3-as győzelmét az Aranycsapat. Amikor a túravezető kérdezte, hogy honnan jöttem, és mondtam, hogy Hungary, egyből mondta, hogy Puskás, meg az Aranycsapat, és a hozzá tartozó sztorikat. Aztán meg mikor kiderült, hogy a ManUnitednek szurkolok, viccből hívni akarta az őröket :D Londonban nem szeretik a MU-t :D

Szóval 2002-ben az eredeti szerkezetét lerombolták felújítás miatt, és végül 2007-ben adták át az újjászületett "Futball-katedrálist", amely 90 ezres ülésszámával a második legnagyobb kapacitású stadion Európában, a Camp Nou után, valamint ez a világ legnagyobb tetővel borított stadionja. Megtudtam, hogy az egész stadion úgy van tervezve, hogy minden egyes részéről ugyanolyan jól lehet látni a mérkőzést, még egy kisgyereknek sem kell ágaskodnia, hogy kilásson a fejek között. A stadion teteje teljesen behúzható, de focimeccsek alkalmával sosem húzzák be, meghagyják az időjárási körülményeket a játékosoknak, ugyanakkor a nézőtér 95%-ban fedett, csak közvetlen a pálya mellett ülők ázhatnak el kicsit. Ezenkívül van a stadion két végében két óriási kivetítő, melyeken a mérkőzések alatt képernyőn is lehet követni az eseményeket, és a gólokat is visszajátsszák. Ha kérdéses eset van, akkor nincs visszajátszás. Valamint megtudtuk azt is, hogy ha bevezetésre kerül a gólvonaltechnika, akkor azt is a kivetítőkön lehet majd látni, a tenisz mérkőzéseken megszokott sólyomszemekhez hasonlóan.

A stadion akusztikája kivételes, így mindig garantált a fergeteges hangulat. A túravezető vezényszavára mi is kipróbálhattuk, azt kellett kiabálni, hogy 'hello wembley', és hangunk csak úgy suhant a stadionban. Ezután továbbmentünk a lelátón, és beülhettünk a Royal Box-ba, vagyis a királyi páholyba. Ott szoktak ülni a díszvendégek, a hírességek, a szövetség elnöke, láttuk Prince William, Kate, és Harry herceg székét is. Ebben a Royal Boxban lehetett fotózkodni magával az FA kupával. Ez volt az egyetlen hely, ahol nem lehetett fotózni, (én ezt is megoldottam okosba, mert ez a hivatalos fotó egyébként 10 font lett volna, de szépen mosolyogtam, és a helyes eladó fiú megengedte, hogy a telefonommal lefotózzam az eredeti képet) és persze mindenhol szigorú biztonsági előírások szerint kellett közlekedni.

A túravezető elmondta még, hogy egyéb rendezvényeket is szoktak a stadionban tartani, például amerikai foci meccseket, és koncerteket. (Itt volt 1985-ben a híres Live Aid koncert.) Elmondta, hogy Robbie Williams, és a Take That is rendszeresen koncertezik náluk rekord számú közönség előtt. Ilyenkor a 90 ezer ülőhely 15 ezer állóhellyel egészül ki a küzdőtéren. Robbie Williams a nyár elején 4 koncertet adott egymás után a stadionban!!! Egészen hihetetlen. Ennek kapcsán elmondta azt is a túravezető, hogy a stadionban 2618 WC van, ami világrekordnak számít. A férfi-női megoszlást pedig mindig eseményhez igazítják. (Robbie koncerten 70-30% volt az eloszlás a nők javára, focimeccseken 60-40% szokott lenni a férfiak javára.)

A stadiontúra végén megnézhettünk a Official UEFA Champions League kiállítást, amely már csak pár hétig lesz itt látható, mert költözik tovább a következő BL döntő helyszínére. Láttam a BL serleget, relikviákat a különböző BL döntőkről, például Zidane dedikált cipőjét, Beckham dedikált mezét, vagy épp újságcímlapot és zászlót Puskás képével. Olyan felemelő érzés volt ezeket megcsodálni, és végigjárni időrendben a BL döntőket, megnézni a relikviákat, és felidézni a történeteket, kezdőcsapatokat.

Hát ezzel ért véget a stadiontúra. Végül nem tudtak segíteni sajtó akkreditáció ügyben, de a Danone Final-ra szombaton csak 5 font lesz a belépő, szóval lehet, hogy elmegyek rá. A stadionból kifelé menet megnéztem a hivatalos Wembley Shop-ot, ahol válogatott relikviákat lehetett venni, mezeket, sálakat, sapkákat, kulcstartókat. Valamint mellette volt egy olimpiai emlékfal nevekkel, és képekkel kiegészítve, az 1948-as olimpia emlékére. Természetesen itt is találtam magyar kötődést. Ez állt a táblán: Károly Takács, The Terminátor: ötalakos gyorstüzelő pisztolyban, ötvenkilenc induló közül 580 körrel, világcsúccsal (tíz körös céltáblán hatvan lövésből elért eredmény) megszerezte az olimpiai bajnoki címet. Az emléktáblán természetesen helyett kapott az olimpiai bajnok kardcsapat Gerevich Aladárral, a talajtorna olimpiai bajnoka Pataki Ferenc, Németh Imre kalapácsvető bajnok, és az ökölvívás bajnokai Csík Tibor, és Papp László is.

Ismét egy élményekben gazdag napot tudok magam mögött. Kicsit elkalandozhattam a futball legendák és olimpiák világában, mindezt néhány magyar kötődéssel. Felemelő érzés volt ott lenni. Most már csak azt szeretném, ha egyszer egy teltházas angol válogatott meccset is megnézhetnék élőben a stadionban.

Még több kép hamarosan a facebookomon! ;) :)

Jajj, majd elfelejtettem, ezt a blogbejegyzést kedves Zotya öcsémnek ajánlom szeretettel, remélem egyszer közösen elmegyünk egy angol válogatott meccsre! :)