Mindenkinek eljön az életében a pillanat, amikor először a szülei nélkül kell töltenie a karácsonyt, ilyen vagy olyan oknál fogva... Én sosem gondoltam volna, hogy ez velem is megtörténik, hisz a karácsonyt nem tudtam eddig elképzelni fafaragás, közös fadíszítés, főzőcskézés, rokonlátogatás és a szeretteim megajándékozása nélkül... Idén úgy hozta az élet, hogy Londonban töltöttem az ünnepeket. Ezt osztom most meg veletek, az előkészületektől kezdve, a kivilágítás felkapcsolásán át, a karácsonyi vásárokig, és persze magáról a karácsony napjáról is írok.

Angliában a karácsonyi készülődés már októberben megkezdődik. A bejárati ajtókat és az ablakokat fenyőággal, gyertyával, dióval, mogyoróval dekorálják, és feldíszített fenyőfát állítanak a szobába.  November elején karácsonyi pompába öltöznek az utcák, és december elején feltűnnek a Karácsony Apók (Father Christmas). A Mikulást ők nem ünneplik, az keresztény szokás, a protestáns, angolszász kultúra kicsit másképp tekint a karácsonyra. Na de erről majd később.

Szóval közvetlenül Halloween után mindent elárasztott a karácsonyi láz és őrület. November első hétvégéjén megvolt a hivatalos városi lámpagyújtás a világhírű Oxford és Regent Street bevásárló utcákban. (Ez egy kicsit szokatlan volt számomra, hogy már ilyen korán elkezdődik, hisz nálunk advent első vasárnapja körül szokták kivilágítani, kidíszíteni az utcákat.)

Hát én ott voltam az Oxford Street hivatalos lámpagyújtó rendezvényén, én mondom, ennyi embert még nem láttam összegyűlni egy helyen. A rendezvényt az egyik legnagyobb londoni rádió, a Capital FM szervezte, és ő gondoskodott a világhírű fellépőkről is Jessie J, James Arthur és Conor Maynard személyében. Az utcát, és környéket már órákkal a hivatalos kezdési időpont előtt lezárták, kordonokkal elkerítették, sárga ruhás, hangosbemondós szervezők terelgették a tömeget. Csak egy apró gond volt, az interneten és újságokban úgy volt meghirdetve a rendezvény, hogy ingyenes, mindenki számára nyitott... ám az csak a helyszínen derült ki, hogy a rádióban lehetett jegyet nyerni a színpadhoz közeli legjobb helyekre. Így hát megkezdődött a kiszorítósdi: A szervezők megpróbálták az addigra már több száz ezresre nőtt tömeget kiszorítani, és helyet engedni a jeggyel rendelkezőknek. Elég jó helyen álltam, közel a színpadhoz, gondoltam milyen szerencsés vagyok, aztán elkezdték nyomni a tömeget a következő kisutca felé, hogy a jegynyertesek be tudjanak menni a legjobb helyekre, ami nem kis felháborodást és értetlenkedést szült.

Bepróbálkoztam még a sajtóigazolványommal is, de ez most nem jött össze... Hát megmondom őszintén, itt egy kicsit be voltam tojva, mert volt egy fél óra, amikor a tömeg csak úgy sodort magával, nem voltam ura a saját testemnek...Aztán kb egy óra lökdösődés, és passzírozás után, mikor kb 100-200 jeggyel rendelkezőt sikerült a leghátsó sorokból előre lökdösni, de még mindig volt a hely a színpad előtt, így a tömeget is elkezdték szép lassan beengedni. Na ekkor aztán elszabadult a pokol, a sok Jessie J rajongó őrültem nyomulni kezdett...(Mondjuk valahol megértem őket, mert Robbie Williams koncerteken én is ezt szoktam csinálni :D ) De mivel én előttük álltam, előbb nekem kellett bemennem, szóval végül én is bejutottam, és szinte testközelből nézhettem a koncerteket, és a kivilágító ceremóniát. Ahogy körbenéztem, mindenhol emberek voltak, lógtak a fákon, a kordonokon, a buszmegállókon, a padokon, amiket csak el tudtok képzelni. Szerintem olyan fél millió ember lehetett az Oxford Streeten ekkor, majd elkezdődött a visszaszámlálás, és egy gombnyomásra felgyulladt másfélmillió kis világító gömböcske. Szép pillanat volt, meg is könnyeztem, és sajnáltam, hogy nem volt kivel megosztanom...persze azért gyorsan írtam pár sms-t anyának...

Innentől kezdve, hogy kivilágították a két legnagyobb bevásárló utcát, két hónapon keresztül karácsonyi pompában úszott a város. Sorra kerültek ki a díszek és a karácsonyfák, nyitottak a karácsonyi vásárok. Nagyon élveztem, minden szabadnapomon elmentem valamerre, hogy magamba szívjam a londoni karácsonyi feelinget.

A karácsonyi vásárokról:

Az első vásár, amit megnéztem, az a Southbank Centre Karácsonyi vásár volt, ami a London Eye mellett, a Golden Jubilee Bridge-től egészen a Waterloo Bridge-ig tartott. Mondhatnám azt is, hogy magyar szemnek és ízlésnek szokványos vásár, kis faházakkal, kézműves dolgokkal, forralt borral (két és fél deci, műanyag pohárban 4.50-ért, kb 1550 forintnak felel meg...), kolbásszal, mindenféle finomsággal, utcai mutatványosokkal, de még egy kis körhinta is volt a házak között. Maga a vásár nem volt különösebben nagy világszám, de a tény, hogy Londonban, a Temze parton, a London Eye mellett sétáltam, az mégis csak különös érzéssel töltött el, és arra gondoltam milyen kár, hogy ezt nem látja a családom, és hogy milyen jó lesz majd megmutatni és erről mesélni.

A Covent Garden Christmas Market már több újdonságot hordozott magában a számomra. A kis faházakon, kézműves standokon, és mindenféle ételeken és italokon kívül régiségvásár is volt ott, illetve egy hatalmas karácsonyfa valamint még egy ennél is nagyobb karácsonyi díszbe öltöztetett rénszarvas! Ezenkívül volt ott egy kis színpad is, ahol kórusokat, különböző utcazenészeket láttam fellépni karácsonyi dalokkal. Igazán mesébe illő volt a hangulat az egész téren, a boltíves kis bevásárlóutcákkal, az utcai mutatványosokkal, és a sok-sok emberrel. Az járt a fejemben, hogy ez tényleg velem történik, hogy a világ egyik legnagyobb és legszebb városában karácsonyozok? Ugyanakkor persze azonnal felütötte fejét a másik gondolat, hogy mit ér az egész, ha nincs kivel megosztani... Ez a kettősség az egész decemberemet elkísérte egyébként, hisz amennyire csak tudtam, próbáltam jól érezni magam, minden egyes élmény után utánamenni, új dolgokat felfedezni, minél több rendezvényre, bulira, koncertre elmenni, minél több emberrel találkozni. Szerintem folyamatos sokk érzésben, élményben volt részem, mert a fejem végig lüktetett a sok új impulzustól. 

És akkor még csak ezek után következett a Winter Wonderland (november 23 - január 5-ig ). Ha eddig azt gondoltam, hogy az eddigieknél szebbet, vagy nagyobb durranást már nem láthatok, akkor jó nagyot tévedtem... A hagyományosan 2007 óta minden évben a Hyde Parkban megrendezett eseményről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A Winter Wonderland nem egyszerűen egy karácsonyi vásár, vagy turista látványosság. A Winter Wonderland tényleg egy téli-karácsonyi-mesebeli csodavilág óriáskerékkel, szellemvasúttal, őrületes körhintákkal, jégpalotával, korcsolyapályával, rengeteg standdal, és fesztivál árussal, kolbásszal, sörrel, forralt borral, fish and chips-el, steak-el és persze óriási bulivaaaaaaaaaal. És akkor azt még nem is említettem, hogy itt is megvannak a magyar vonatkozások, ugyanis az egyik standnál egy magyar családtól igazi magyar lángost és magyar kürtös kalácsot (chimney cake) lehetett venni!!! Na ez a nem semmi, és ahogy a tömegben mászkáltunk, hallottuk a magyar hangokat, hogy mindenki a lángosos standot keresi :)

Hát ide kétszer is elmentem, és mindkétszer nyitott szájjal, ámulva, bámulva mentem végig a kis faházas sorok között. De csak azért nem mentem többször, mert rengetegen voltak, egyik alkalommal 1 órát kellett csak azért várni, hogy bejussak. Természetesen kóstoltam itt is mindenféle finomságot, kolbászt, forralt bort, különféle tartományi söröket, sőt játszottam nagy plüssállatért is. A legőrültebb körhintákra nem is mertem felülni, mert hipp-hopp elfogy az ember pénze egy ilyen helyen. Ez is 5 font, az is 5 font, aztán pillanatok alatt kiürül a pénztárca. A lángos pl 5 font volt, (kb 1750 ft) és ha belegondolok, hogy otthon a Balcsin sokszor még az 500-600 forintot is sokalltam érte, akkor az sok mindent elárul az itteni életszínvonalról és életminőségről. Itt az emberek boldogok voltak, költekeztek, mindenki jól érezte magát, felhőtlenül bulizott, családdal, vagy anélkül, hétköznap, vagy hétvégén, de mindig fullra tele volt a Winter Wonderland területe. Egy dolog ami feltűnt, hogy az angol sörökön kívül minden standnál a bajor, osztrák kultúra vonásai, téli szokásai, ételei tűntek fel a standoknál, főként a bratwurst, és a glühwein, a különféle pékáruk, édességek és mézeskalácsok tekintetében.

Hát így telt a novemberem, decemberem, közben ugye itt voltak nálam a csajok az egyetemről (erről már korábban írtam), és hát itt volt Anyukám és a Tesóm is, szóval nekik is meg tudtam mutatni a legszebb dolgokat. A karácsonyi bevásárlás nálam is megvolt, csak november végére már be is fejeztem, mert tudtam, hogy amikor érkezik Anya és Zotya, addigra mindent be kell csomagolnom, mindent meg kell írnom, és észrevétlenül hazaküldenem, hogy Szenteste most is legyen tőlem mindenkinek valami kis meglepetés a fa alatt. Nem tagadom, a bevásárlás, és személyes üzenetek írása közben többször is elérzékenyültem, és hibáztattam embereket, meg magamat, hogy miért nem lehetek karácsonykor a családommal... Aztán azzal nyugtattam magam, hogy most nekem itt kell lennem Londonban, ez a küldetésem, ebből csak profitálhatok, meg hogy úgy is sokat fogok dolgozni, majd el tudok menni pár napra a nagybátyámékhoz-unokatesómékhoz, meg hogy majd skypon és telefonon legyőzzük a távolságot...És utána mintha varázsütésre megváltozott volna valami körülöttem...teljesen jól éreztem magam a bőrömben, boldog voltam, és élveztem ezt a fajta karácsonyi feelinget, főként amikor csak úgy, bevásárlóközpontokba mentem nézelődni :)

Közben a hotel is karácsonyi díszbe öltözött, a rádiók és tévék elkezdték a karácsonyi zenéket és reklámokat sugározni, és hipp-hopp elérkezett karácsony hete. (Előtte azért szólnék a Mikulás napjáról is: itt ugye nem ünneplik, én viszont vettem egy Bridget Jones-ból jól ismert, na nem rénszarvasos, de legalább hóemberes kötött pulcsit, aminek itt egyébként nagy divatja van, és este a munkahelyemen a tévében megnéztem a Robbie Williams exkluzív koncertjének közvetítését!...) 

Szóval egy focicsapatos-görkoris-hajnalig bulizós-felejthetetlen hétvége után december 23. hétfővel fordultunk a karácsony hetébe. December 23-án megtartotta a hotel a hagyományos nagy karácsonyi ebédet a dolgozók számára. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ezen a napon a staff canteen zárva volt, és a hotel főéttermében szolgálták fel a menedzserek(!) a karácsonyi menüt. Volt pulyka, hal, zöldségek, minden ami ilyenkor kell. Volt tombola és christmas cracker, és mindenki kapott ajándékba egy üveg bort és doboz desszertet. Igazán kedves gesztus volt ez a hotel részéről, nagyon tetszett a hangulat, meg minden. Ezen a napon délutános voltam, vagyis 14-22ig dolgoztam, de az egész műszakot áthatotta már a karácsony szele, a kollégákkal mikulás sapiban bohóckodtunk, vicces fotókat készítettünk. A member-ektől, és állandó vendégeinktől sorra kaptuk az ajándékokat, édességeket, karácsonyi üdvözlőlapokat, azt is mondhatnám, hogy szinte mindenki készült nekünk valami kis meglepetéssel. Olyan jóleső érzés volt ez számomra, hogy elmondani sem tudom. 

Aztán elérkezett december 24-e, ami otthon már ugye Karácsony, és Szenteste, itt viszont munkanap, méghozzá ugyanolyan nap, mint a többi. A reggelt kicsit érzékenyen kezdtem, karácsonyi dalokat hallgattam, ahogy otthon is szoktuk a készülődés közben, csak én most nem a karácsonyi ebédhez, hanem munkába készülődtem, 14-21-ig dolgoztam. Napközben ilyen-olyan módon tartottam a kapcsolatot a családdal, telefonon, sms-ben, és hát fura volt, hogy nem vagyok otthon a karácsonyi ebédnél, nem veszekedtem tesómmal a fadíszítésnél, vagy nem énekelhetett nekem a kisöcsém a nagy családi találkozások közepette. De alapvetően aztán sokkal jobban viseltem az egész napot, mint ahogy arra korábban számítottam. Jól elvoltunk a kollégákkal a munkában, még mindig mikulás sapiban viccelődtünk, mindenkihez volt egy kedves szavunk, de persze azért fél szemmel a medencét és a klorin szintet is felügyeltük :D :D

Jelszó: Skype!

Aztán eljött a záróra, bezártam a kasszát, és este 9kor irány a nagybátyámékhoz "vidékre", Stevenage-be, hogy ott tölthessek három napot, mégis csak családi környezetben, igazi karácsonyi hangulatban karácsonyfával, nagy kajálásokkal, tévézéssel és pihenéssel. Még aznap este beszéltem Anyával és Zotya öcsémmel skype-on, elmeséltettem velük mit kaptak karácsonyra, és hogy hogyan telt a napjuk. Mindenki nagyon örült a tőlem kapott ajándékoknak. És hát a következő 3 nap is skype-olással telt, mert hát ugye beszélni kellett Apáékkal is, meg akartam hallgatni, hogy hogyan énekel a kisöcsém karácsonyi dalokat, illetve a mamának is megmutattuk, hogy a technika vívmányaival mindenféle akadály legyőzhető, és láthatjuk egymást így is karácsonykor.

A karácsonyról annyit, hogy a protestáns, angolszász karácsony természetesen nem ismeri a katolikus szenteste fogalmát. A Christmas Eve december 24. munkanap, általában ezen a napon tartják a nagy munkahelyi évbúcsúztató partikat. A karácsony ünnepe errefelé Christmas Day-jel, december 25-ével kezdődik. Az angolok december 25-én bontják ki az ajándékokat, melyek sok családban már Christmas Day előtt gyűlnek a karácsonyfa alatt, de csak 25-én szabad felbontani. így volt ez nálunk is. 25-én reggel a gyerekek izgatott matatására ébredtem, hogy Mummy, Daddy, mikor nyithatjuk már ki az ajándékokat :) :) Hát én ennyi ajándékot még nem láttam a fa alatt az biztos, el is kezdődött az izgatott bontogatás: idén az új iphone és a One Direction volt a menő :) na és persze nekem is hozott ajándékot a Santa Claus, mert hogy itt ő hozza az ajándékokat, és pohár whiskyvel, rénszarvas kajával, és répával kell várni előző este. 

Az ajándékbontás után következik hagyományosan az ünnepi ebéd. Az ebéd elképzelhetetlen gesztenyével töltött pulyka, zöldségköret, krumplipüré nélkül. Az ebéd fénypontja az ízletes, fűszeres karácsonyi puding. Alapja aszalt szilva, mazsola, füge, citrom- és narancslé, Brandy, sokféle szárított gyümölcs, fűszerek és egyéb finomságok. A házilag készített karácsonyi édességbe szerencse pénzt rejtenek. Akinek a tányérjára a pénzes szelet jut, a közhit szerint szerencsés esztendőre számíthat. 

December 26. az úgynevezett Boxing day, a szó jelentése „dobozoló nap”. Az elnevezés eredetének számos változata van. Egyesek szerint a szolgák által a földesúrnak karácsonyt követően vitt fadobozra utal, mások szerint a templomi persely doboz alakjára, melynek tartalmát karácsony másnapján hagyományosan szétosztottak a szegények között. Olyan elmélet is van, hogy az a karácsonyi ünnepeket követően a munkába való visszautazás előtti csomagolásra utal. Manapság inkább már csak a business-ről szól, ugyanis ezen a napon mindenki megrohamozza a bevásárlóközpontokat és az áruházakat, és a hatalmas leértékelésekben még több pénzt elköltenek... A tévé a déli hírekben azt mondta be, hogy már az első órában megdőlt a tavalyi eladási/bevételi rekord...Ez elég crazy volt számomra, de csak nevettem rajta :D

Elmaradhatatlan eseménye még ennek a napnak a királynő hagyományos karácsonyi beszéde, melyet a tv közvetít, s mely az angolok szerint meglehetősen unalmas, mégis mindenki megnézi, hát így tettünk mi is.

Szóval a december 25-26-27 angolosan telt, tradicionális szokásokkal, ételekkel-italokkal, tévéfilmekkel, és végül is családi környezetben, amiért nagy köszönet jár a nagybátyáméknak! :) Láttam az Igazából szerelmet angolul, és most esett le, hogy ugye Londonban játszódik, és azokon a helyeken már mind voltam! Láttam a táncolós showműsor karácsonyi kiadását, és a Michael Bublé exkluzív karácsonyi koncertjét is. Na és persze a reszkessetek betörőket sem hagytam ki a sorból! Szuper karácsonyom volt, szuper decemberem volt, nem cserélném el semmiért sem!!!

December 28-án pedig folytatódott ott a meló, ahol pár nappal korábban abbahagytam.

Képgaléria nemsokára a facebook oldalamon, kiegészítve még sok-sok képpel :)