Sziasztok kedveskéim! Bizonyára nektek is feltűnt a körülbelül 3 hónapos hallgatás, de most megtöröm a csendet és mindent jól elmesélek! :) 

Az egyik legfőbb oka annak, hogy nem írtam mostanában, az az, hogy munkahelyet váltottam, és az ezzel kapcsolatos procedúrák és hercehurcák miatt nem nagyon volt időm semmire...Aki persze rendszeresen figyeli a facebook oldalamat, azok nagy vonalakban így is tudtak tájékozódni hogylétemről ;)

Szóval már öt-hat hónapja dolgoztam a Kensington Close Hotelben, amikor úgy éreztem, hogy belefásultam, nem tudok tovább fejlődni, egyformák voltak a napok, szürke-mókuskerék szindróma. Így hát elkezdtem állások után nézelődni, na nem olyan intenzíven, de azért nézelődtem. Aztán egy szerencsés véletlen folytán megtudtam, hogy van egy recepciós állás a közeli sportközpontban. (Még egy volt kollégám búcsúbuliján ismerkedtem meg egy angol sráccal sörözés közben, aki mesélt a munkahelyéről, hogy milyen szép, milyen jó, milyen kedvesek a kollégák, és hogy a fizetés is eléggé versenyképes. Akkor még viccelődtünk is, hogy jó, akkor majd szól, ha véletlen lesz náluk nyitott pozíció.) Mit ad Isten egyik nap még decemberben üzenetet kaptam tőle a facebookon egy linkkel, hogy nézzem meg, van náluk egy állás, online kell jelentkezni. Hát már abban sem voltam biztos, hogy sikeresen el tudtam küldeni a jelentkezést. Kb 8 oldalon keresztül töltöttem az adatlapokat, írtam és fogalmaztam a tanulmányaimat és eddigi tapasztalataimat... Aztán teltek múltak a hetek, gondoltam nem lett belőle semmi, hát látott már ilyet a világ, Pesten napi 20 állásra jelentkeztem, aztán azokból sem lett soha semmi. 

Aztán egyszer egy szép esős januári napon email-em érkezett, hogy szeretnének behívni személyes interjúra. :) Ennek nagyon megörültem, és hát mint ahogy szoktam felkészültem az adott intézményből, egy kicsit magamról, meg leírtam pár hangzatos mondatot angolul és még néhány jól csengő kifejezést, amiről azt gondoltam jól jöhet, ha majd a nagy izgalmamban nem találom az angol szavakat. Egyetlen félelmem volt csak, hogy az angolom nem lesz elég jó. Szerencsére itt Londonban is van barátom aki biztatott, aki mellettem állt, így könnyebb volt bízni magamba és készülni.

Az állásinterjúról magáról annyit, hogy egy teremben volt, hárman ültek velem szemben, két öltönyös férfi és egy csinos szoknyás nő. Eredetileg 30 percesre tervezték, de aztán legalább háromnegyed órát bent voltam. Beszéltünk eddigi munkákról, végzettségekről, ambíciókról, motivációról, és hát tettek fel kérdést az esélyegyenlőségre vonatkozóan, a rasszizmusra vonatkozóan, a balesetvédelemmel kapcsolatosan. Akkor különböző szituációkat hoztak, és kérdezték, hogy hogyan oldanám meg, illetve volt szó a konfliktusokról és az udvariasságról, meg arról, hogy mindig a customernek van igaza. Közben a velem szemben ülők bőszen jegyzeteltek, visszakérdeztek, és érdeklődőek is voltak. Úgy éreztem jól sikerült. Két nap múlva csörgött a telefonom, hogy felvettek! :) Állítólag 20 embert hívtak be interjúra, és magasan én voltam a legjobb a pontszámok és személyiségem alapján is. HURRÁ! Londonban életem első állásinterjúján jól teljesítettem, és fel is vettek! :) Bezzeg otthon az ember dolgozhat fillérekért, heti 35-40 órában a suli mellett, ingyen, gyakornokként...vagy félévekig keresgélhet rendes munkát, ami meg nincs, mert kihalásos alapon működik a rendszer...

Annak rendje és módja szerint tartottam én is búcsúbulit a hoteles kollégák és ismerősök társaságában. Mivel az egy kis Healt Club&Spa volt, 300 körüli tagsággal, néhány állandó vendégtől, akik nagyon a szívemhez nőttek, búcsúajándékot is kaptam, képeslapokat, csokikat, desszerteket, és még pénzt is, hogy megköszönjék 7 hónapos kedves munkámat. 

A búcsúbuli nagyon jól sikerült, megjelent a hotelből a magyar különítmény, akikkel nagyon jóba lettünk, és jókat szórakoztunk mindig az érkezőben :) És akikkel azóta is nagyon jóban vagyunk! :) Jöttek a közvetlen kollégák akikkel napi szinten dolgoztam együtt, és akik nagyon a szívemhez nőttek! :) Mindenki, aki számít, ott volt, és aki véletlen nem tudott ott lenni, ő is biztosított üdvözletéről. Nagyot mulattunk, sokat nevettünk, kirúgtuk a közeli pub oldalát az biztos :D :D Ezzel egy korszak lezárult, és rögtön másnap kezdetét vette valami új, valami kecsegtető, valami szebb, valami jobb!

Ethos Sport Centre-Sport Imperial

Március 1. óta az új munkahelyem becses neve: Ethos. És már mondom is, hogy mit kell tudni a sportközpontról. Az Imperial College London egy állami kutatási egyetem, (The Imperial College of Science, Technology and Medicine) melynek fő campusa a város szívében, a Hyde Park mellett, South Kensingtonban található. A sulinak kb 13,500 tanulója és 3300 dolgozója van. Az iskola a világon is a legjobbak között van számon tartva, úgymint Európa harmadik és a világ ötödik legjobb egyeteme 2013-as adatok alapján. (Még többet az egyetemről itt és a hivatalos oldalukon olvashattok.)

És hát ennek az órási egyetemnek van egy óriási sport központja is, ahol én vagyok az egyik recepciós! :) És hogy mi is az Ethos? Az Ethos egy négy emeletes sportkomplexum konditeremmel, 25 méteres úszómedencével, szaunával, gőzzel és jacuzzival, egy hatalmas stúdióval, ahol a fittness órákat tartják, 2 squash pályával, egy sportcsarnokkal, egy mászófallal, sportmasszázzsal és kávézóval. A tagok száma kb 17 ezerre tehető, Londonban egyedülállóként a diákok ingyen használhatják a konditermet és az uszodát. Bővebb információ honlapunkon, vagy írj mailt vagy hívj a recepción :D :) 

És hogy mik a feladataim? A hotellel ellentétben itt nem 2 féle (délelőtt, délután), hanem 5 féle beosztásban (hétköznapokon Early=6.30-15.00; EarlyMid=9.15-17.45; Middle=10.00-18.30; LateMid=11.30-20.00; Late=14.00-22.30; hétvégén Early=7.30-16.00; Middle=10.00-18.30; Late=12.00-20.30) dolgozunk, és hogy fair legyen, nincs olyan, hogy valaki mindig reggeles és nyit, vagy estis és zár. Így simán megeshet az is, hogy a hét minden napján más időpontban dolgozok, ami kicsit fárasztó és sokat kivesz az emberből, mert nincs meg a rendszeresség, össze-vissza kell kelni, és feküdni. Na ez nem panaszkodás volt, csak megjegyzés :D :D Szóval napi 8 órában a recepción ülök, és fogadom a hívásokat, néha délelőttönként annyira sokan hívnak minket, hogy már-már telefonközpontban érzem magam. Fogadom a vendégeket, és adom ki a jegyeket, belépőket. Foglalkozok membershipekkel, levelezek, email-ekre válaszolok, csináljuk az online foglalásokat, készítünk heti és havi riportokat, adunk el különféle sportfelszereléseket és ezeknek a rendelését, eladását, leltárazását is mi intézzük. Szervezünk szülinapi partykat, és felügyeljük, hogy minden rendben menjen a sport centrumban, plusz ugye nyitás, zárás, kasszakezelés. Jah, az egyetemnek saját márkája van, saját ajándékbolttal, rengeteg féle divatos merchandising termékkel amit a diákok büszkén viselnek. 

Az első 1 hónap nagyon sokat kivett belőlem, hiszen mindenki új volt, minden új volt, sehol egy magyar kolléga aki segített volna, ha valahol elakadok. Nagyon komoly a belső kommunikációs rendszer és a számítógépes rendszer is, rögtön kaptam saját hozzáférést, email címet, telefonszámot. Sok tréningen is voltam, pl baleset és tűzvédelem, rengeteg papírmunka, és különféle kézikönyvek olvasása és ugye mindemellett a recepciós napi rutint is be kellett tanulnom. 

A kollégák nagyon jófejek, a recepciós csapatot hatan alkotjuk, aztán ott vannak a srácok a konditeremben és az életmentők az medencénél, valamint a managerek és a főnökség. Túlnyomórészt most angolokkal és lengyelekkel dolgozok közvetlenül, de a vendégkör itt is nagyon színes. Pl rengeteg japán-kínai-koreai tanuló van akik az őrületbe tudnak kergetni, hogy állandóan tollasozni jönnek, mind egyformák és néha még trükköznek is ezzel, és az akccentusukról meg ne is beszéljünk :D igazi chellenge :D 

Így három hónap távlatában elmondhatom, hogy imádom, szeretem amit csinálok, jól érzem magam, jól kifizetődő, ingyen kölcsönzök bicót, ami ugye nagyban megkönnyíti a hétköznapjaimat, járok konditerembe továbbra is, és hát már az is kiderült, hogy szeptemberben női kockázatkezelés-manageri tréningre küldenek. :)

Kíváncsian várom a folytatást! :)

Puszi, pá, csokoládés palacsinta :D