25 éves lettem én, nem meglepetés e költemény. Csecse becse ajándék mellyel meglepem, eme blogközi szegleten, magam, magam. 25 évem elszelelt, s ilyen jól még talán sose telt. Az ám, Hazám! :) :)

Nem is tudom hol kezdjem a mesélést :) Annyi minden történt a szülinapommal kapcsolatban :) Talán ott, hogy tavaly ilyenkor, a szülinapomkor éppen 1 hete voltam Londonban. Nem voltak barátaim, nem ismertem még senkit, az akkori munkámmal és kollégáimmal még csak ismerkedtem. Tavaly ilyenkor, munka után, egyedül ültem este egy bárban... Tavaly ilyenkor...

Szerencsére idén sokkal jobban alakultak a dolgok, és várakozáson felüli élményekben volt részem! :) Minden ott kezdődött, hogy jó előre létrehoztam a facebook eseményt, kijelöltem a napot, és helyszínt, hogy mindenki úgy tudjon variálni a beosztásával, hogy szabad legyen aznap este. Meghívtam körülbelül 30 embert, volt és jelenlegi kollégákat, magyarokat, haverokat, csapattársakat, innen-onnan megismert jófej emberkéket. Nem tudtam semmi biztosat, csak azt, hogy nem szeretnék újra egyedül lenni...

A buli már július 24-én, csütörtök este elkezdődött, amikor is nyári staff bbq volt a munkahelyemen. Aznap sajnos beosztásom szerint esti műszakban voltam és nem tudtam részt venni a bulin, csak a szüneteimben mentem át a helyszínre, és iszogattam, eszegettem a többiekkel, és próbáltam őket rábírni, hogy ha este 10ig, vagyis zárásig buliznak, akkor utána én is tudok csatlakozni, és mehetünk tovább az éjszakába. Hát így is lett, mi már nagyban zártuk a sport centert, mikor a kollégák nem dolgozó része hangosan beállított, hogy buli vaaaan, menjünk, csatlakozzunk! :) Így is lett, és az este az egyetemi bárban folytatódott egészen zárásig. Felettesekkel, közvetlen kollégákkal, világmegváltó beszélgetésekkel, sok nevetéssel és sörrel, "egészségedre" és "boldog szülinapot" tanítós koccintásokkal :) :) Utána pedig szó szerint eltoltam a biciklit :D :D

Pénteken napközben csomagom érkezett otthonról, Apáék küldték el üdvözletüket zenélős képeslap, kisöcsis rajz és igazi magyar fini tibicsoki, bocicsoki formájában! :) Szívet melengető :)

Aztán a buli szombat este folytatódott, (mint később kiderült, kezdődött csak igazán), a hivatalos, előre megtervezett bulival. A találkozó este 7-re volt megbeszélve egy belvárosi klubba, ami ilyen kiülős, beülős hely, de este 10 után tánctérré alakul :) Szóval elsőként Zsolti érkezett, ex BKF-es pajtásom, aki sajnos csak egy koccintás erejéig tudott maradni, de annál többet jelentett, hogy megtisztelt jelenlétével! :) :) Utána viszont szép lassan érkezett mindenki. Megjött a hotelből a különleges magyar különítmény, Viktor és János :) Utánuk pedig a mostani kollégáim, Owen és Gio személyi edzők, Megan, Kim, és Tomasz életmentők, Filippo olasz, talpig úriember, konditerembe járó haverom, Brittannia recepciós kollégám. :) :) És akkor még megjött Emcsi, gimis osztálytársam, és lakótársa Blanka is :) :) Ennél jobb társaságot nem is kívánhattam volna :) :) Az egészben a legjobban az tetszett, hogy a banda rendkívül színes volt, és nemzetközi, angolokkal, lengyelekkel, magyarokkal, ausztrállal, olasszal és mégis mind ugyanazt a nyelvet beszéltük aznap este, a buli és a tánc nyelvét! :) És amikor már azt hittem, hogy ennél jobbat nem is kívánhattam volna szülinapomra, megérkezett Juli egy gyertyákkal teli szülinapi tortával! :) Persze a többiek egyből rázendítettek a Happy Birthday dalra :) Nem mondom, meghatódtam...Tényleg mindenki ott volt, akit szeretek, és mindenki aki számít! :) A torta pedig isteni finom volt! :)

A gyertyafújás és tortaeszegetés után pedig kezdetét vette a hajnalig való táncoláááás, rúdontáncolás, asztalon táncolás :) Eleinte még ugyanezen a helyen, ahol mellesleg nem volt légkondi és kb 40 foknak lehetett érezni a táncparkett hőmársékletét :D Aztán éjfél körül, mikor már közeledett a záróra, de mi még cseppet sem akartunk hazamenni, megbeszéltük, hogy tovább megyünk a Soho-ba, ahol hajnalig vannak nyitva a szórakozóhelyek, és lehet tovább vidámkodni :) A banda egy része, ekkor lelépett, akiknek sajna dolgozniuk kellett másnap, de így is maradtunk öten, akik a végsőkig kitartottak! :)

Na szóval olasz haverom tanácsára egy Madam Jojo's nevezetű klubban kötöttünk ki, ahol nagy örömömre rock&roll zenét játszottak :) huhhhh szuper volt! 50-es 60-as 70-es évek zenéje! :) Letáncoltunk mindenkit a táncparkettről! :) :) És akkor a bárban, mikor mentünk frissítőért, megszólít egy csajszi minden előzmény nélkül, hogy "szia, te nem magyar vagy és a Dorka ismerőse?!" Mondtam már, hogy kicsi a világ?! :) :)

Végül is zárásig maradtunk Kim-el, az életmentő kolléganőmmel, úgy kellett minket kidobni a helyről hajnali negyed 4 körül :D :D Utána még sétálgattunk kicsit, megkerestük a buszmegállót, aztán ki-ki ment a saját útjára. Reggel 9-kor ruhástól ébredtem, hogy jajj mennem kell focizni :D :D :D

Történt ugyanis, hogy a születésnapom napjára, július 27. vasárnapra volt leegyeztetve az első edzőmeccse a csapatomnak. Mivel semmiképp nem akartam cserben hagyni őket, hát én is ott voltam időben a pályán. A meccs délben kezdődött, a legnagyobb melegben, plusz még tartott a fáradtság és a macska jajj az előző éjszakáról :D Hát nem nyújtottam életem formáját, mondhatni 20 perc után kifújtam, és csak kolbászoltam a pályán, kihagytam 3 ziccert, de azért adtam egy gólpasszt! :) :D :D Jah, és mellesleg nyertünk 2-0-ra!! :) A meccs után persze mondták a többiek, hogy üljünk be a szokásos bárunkba, és koccintsunk az egészségemre, mivel a csapatból végül senki nem tudott eljönni az előző esti buliba. Hááát mondom jóó, de csak egy koccintás, aztán megyek haza, mert hulla fáradt vagyok, és másnap meló... Hát mondanom sem kell, hatalmas kertiparty lett az egészből, éjfélig maradtam, és épp hogy elértem az utolsó metrót. A történethez még hozzátartozik, hogy ez a bár szponzorálja a csapatot, plusz vannak törzsszurkolóink, akik minden percben gondoskodtak arról, hogy mindig legyen a kezünkben valami és hogy ne fogyjunk ki a földi jókból :D

Mindezek eredményeképp a hétfői és keddi melós napot elég jól megszenvedtem, de túléltem, és közben sikerült begyűjtenem a fotókat a hévégéről, valamint lehetőségem volt elolvasni azt a rengeteg, rengeteg üzenetet, és sok jókívánságot, amit tőletek kaptam! :) Remélem sikerült mind a 200 üzenetre válaszolnom, és valamilyen módon mindenkinek visszajeleznem. :)

És még mindig nem volt vége: Ugyanis hétfőn csomag várt a munkahelyemen. Anya és Zotya öcsi születésnapi meglepetése is megérkezett! :) Ötletesen kitalálva, szépen becsomagolva, megható üzenetekkel! :) Egy anyai vagy családi ölelést persze senki sem tud pótolni, de hála a technikának és az internetnek, azért a családdal is megvolt a kapcsolattartás! :)

És amikor azt hiszed, hogy vége, és a késve érkező üzenetekre is válaszoltál már, és mindenkinek elmesélted, hogy milyen jó szülinapod volt, akkor érkezik egy újabb visszautasíthatatlan bulimeghívás kedd estére :D :)

A csapattársaimmal ismét a városban és az éjszakában kötöttünk ki, és hajnalig buliztunk azzal a jelszóval, hogy dehát egyszer 25 éves az ember :D :D És milyen igaz :D Ennek megfelelően a szerdai műszak ismét fárasztó volt, de tudtam, hogy ha ezt túlélem, akkor jön a csütörtök és day off, és lehet aludni :) :) Ami így is lett. Emlékeztek honnan kezdtem a mesélést? Múlt csütörtöktől! :D :D

Szóval csütörtök, day off, alvás, nagytakarítás, a lehető legédesebb semmittevés :P aztán fociedzéééés :) :)

Hát így telt a 25. születésnapom Londonban.

Puszi, pá, és világbéke! Aki pedig nem olvasta volna 3 részes beszámolómat az első Londonban töltött évemről, az semmiképp se hagyja ki! :) :)