Angliában rohamosan fejlődik a női labdarúgás, a szövetség felismerte a benne rejlő lehetőségeket, és elképesztő összegeket invesztáltak a népszerűsítésébe. Ügy tűnik nem érdemtelenül, az angol csajok veretlenül nyerték meg idén a vb-selejtezőcsoportjukat és ezáltal az érdeklődés középpontjába kerültek.

Az FA kapcsolt és a 2012-es olimpiai női meccsek után történelmi eseményt szervezett a Wembleybe, egy angol-német rangadót. (Ha már a férfiak csalódást keltő szereplése nem hozza lázba a szurkolókat.) Történelmi, mert az új Wembleyben még nem játszott az angol női válogatott. A médiában sokat lehetett erről hallani, a BBC és SKY News napi szinten beszámolt a jegyeladásokról, nyilatkoztak játékosok, és edzők, felidézték a kvalifikációs sorozat legszebb pillanatait. Aztán november elején már arról szóltak a híradások, hogy több jegy fogyott el erre a meccsre, szám szerint 55.000, mint a férfiak legutóbbi hazai találkozóira. Sőt annyira nagy volt az érdeklődés, hogy be kellett fagyasztani a jegyeladásokat, mert erre a hétvégére metrófelújítási munkálatokat terveztek és a hatóságok el akarták kerülni a közlekedési káoszt. Azt tudni kell, ha itt lezárnak 1-1 metróvonalat, vagy szakaszt, akkor órákba telik egyik helyről eljutni a másikra, a hihetetlen tömegről és zsúfoltságról nem is beszélve. Ráadásul pont azt a két metrót zárták le, ami London belvárosából közvetlenül a stadionhoz megy. A hatóságok próbáltak felkészülni, és alternatív utazási lehetőségeket javasolni, több buszt, több vonatot, de azért így is volt gáz…na de erről majd később.

Arról szó sem volt, hogy ingyenes lenne a meccs, de kedvező áron, 10-15 fontért lehetett belépőhöz jutni, ami kb átszámítva 3800-6000Ft-os jegyárat jelent. (Férfi barátságosra 35-50, tétmeccsre 60-80-100 font szokott lenni a jegy)

Szóval ezen az estén a világranglista hetedik angol csajok a regnáló Európa bajnok, jelenleg világranglista második német válogatottat fogadták, a Wembley meglehetősen felázott gyepén. Az idővel tényleg nem volt szerencsénk, mostanra ért ide egy hidegfront, plusz egész nap ömlött az eső. De hát mit is mondhatnék, tipikus angol.

Én ugye másodszor jártam a Wembleyben, egyszer még tavaly nyáron, egy stadiontúrán, az üres lelátón, ami persze nem ugyanaz, mint egy élő meccs. Hát a hangulat és a látvány elképesztő volt, kivilágított stadion, embertömeg amerre nézel, hangorkán, hullámzás, minden, ami egy meccshangulathoz kell. A rossz idő ellenére is családok, gyerekesek, kisgyerekek ezrei jöttek sálakkal, zászlókkal felszerelkezve. Igazi örömünnepe volt ez a női focinak.

A meccs előtt és a bemelegítés közben a kivetítőkön a selejtezősorozat legszebb góljait, illetve meccs előtti interjúkat mutattak. Aztán nem sokkal kezdés előtt katonák vitték körbe a gyepen a két ország zászlaját a Carnival De Paris - Dario G ’98-as focivébé zenéjére. Aztán bemondták a kezdőcsapatokat nagy ollézások közepette, a közönség már lázban égett, a stadion pedig szinte szétrobbant, amikor kifutottak a játékosok a pályára. A himnuszról nem is beszélve, az embernek még a szeme is könnybe lábadt, hogy ilyen élményben van része. 

A himnuszok után köszöntötték az angol Karen Carney-t 100. válogatottsága alkalmából, biztosan szép emlék lesz neki.

A mérkőzés egy óriási angol helyzettel indult, a német középkezdés után megszerezték a labdát és Jordan Nobbs távoli bombája a kapufán csattant. Rögtön talpon a fél stadion.
Aztán ahogy telt az idő, szépen meglátszott, és kijött a két csapat közti különbség, ami főként a gyors ritmusváltásokban mutatkozott meg. A németek jól húzták meg a széleket, veszélyesek voltak a pontrúgásaik, valamint a fejjátékban is kihasználták fizikai fölényüket. A kapitány Celia Sasis játéka élményszámba ment, egymaga 5 gólt rúghatott volna, de „csak” kettő lett belőle. A németeknél a második félidőben pályára lépett a magyar származású Marozsán Dzsenifer, akitől szintén láttunk szép megmozdulásokat.

A háromoroszlánosok is minden dicséretet megérdemelnek, hisz szó szerint csúsztak, másztak a pályán, nagyon küzdöttek azért, hogy legalább egy gólt begyötörjenek a végtelenül hálás közönségnek, de sajnos csak helyzetekig, oldalhálóig, egy kapufáig és egy vitatható gólvonalas szituációig jutottak el. A közönség tényleg hálás volt minden mozdulatért, folyamatos volt a szurkolás, éneklés, trombitálás, dobolás, amikor a meccsen pedig kisebb volt a tempó a hullámzás is elindult, amit a gyerekek nagyon élveztek, mondjuk én is 
Az utolsó 15 percben felélénkült a meccs, mert az angolok mindent megtettek a szépítő gól érdekében, ugyanakkor a kontrákból a németek veszélyeztettek.

A sportszerűségről mindent elárul, hogy az összes cserejátékost megtapsolta a közönség, főként ugye az angolokat, de a legnagyobb tapsot mégis a két gólt szerző Celia Sasic kapta, amikor a 89. percben lecserélték.
A végső sípszót követően sem volt csalódott senki, egyetlen füttyszót sem lehetett hallani, csak az england-england ment és az állva tapsolás. Az angol játékosok, ha kicsit szomorkásan is, de mentek egy kört h megköszönjék a biztatást.

Az angol kezdő: 1 Karen Bardsley (Manchester City), 2 Alex Scott (Arsenal), 5 Steph Houghton (C; Manchester City), 6 Lucy Bronze (Manchester City), 3 Demi Stokes (South Florida Bulls), 7 Jordan Nobbs (Arsenal), 4 Fara Williams (Liverpool), 8 Karen Carney (Birmingham City), 9 Lianne Sanderson (Arsenal), 10 Toni Duggan (Manchester City), 11 Eniola Aluko (Chelsea).

Cserék: 19 Fran Kirby (Reading) for Aluko (62), 18 Jill Scott (Manchester City) for Williams (71), 20 Jodie Taylor (Washington Spirit) for Sanderson (80), 16 Jo Potter (Birmingham City) for Scott (84), 14 Alex Greenwood (Everton) for Stokes (84), 12 Laura Bassett (Chelsea) for Bronze (90)

Edző: Mark Sampson

Német kezdő: 12 Almuth Schult, 3 Josephine Henning, 5 Annike Krahn, 6 Simone Laudehr, 7 Melanie Behringer, 13 Celia Sasic (C), 14 Tabea Kemme, 16 Melanie Leupolz, 17 Jennifer Cramer, 18 Alexandra Popp, 20 Lena Goessling.

Cserék: 10 Dzsenifer Marozsan for Behringer (46), 22 Luisa Wenseng for Kemme (46), 11 Anja Mittag for Leupolz (46), 8 Pauline Bremer for Laudehr (76), 4 Babett Peter for Cramer (89), 23 Verena Faisst for Sasic (89)

Edző: Silvia Neid

Gólok: Scott (OG,6), Sasic (12, 45)
Hivatalos nézőszám: 45.619

Az angolok számára ez egy barátságos mérkőzés volt, egy felkészülési állomás a 2015-ös világbajnokság jegyében. Ugyanakkor marketingfogás is, hisz ilyen gálameccsekkel lehet az embereket bevonni, és közelebb hozni a sportághoz. Érdemes megnézni a FA kommunikációját a nőifocival kapcsolatban, vagy angol válogatott hivatalos facebook oldalát. Arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb híroldalak számoltak be a meccsről, a telegraph, a theguardian, skysports, a bbcsport.

Megjegyzések:
Alkoholt tilos a nézőtérre vinni, csak a büfénél lehet meginni műanyag pohárból. A legjobban fogyó termék a Cadbury féle forró csoki volt érthető módon. A női mosdónál a félidő nem volt elég sorban állni. Hazafelé 1 órát toporogtunk a hidegben és az esőben mire feljutottunk egy vonatra. A meccs előtt nem tűnt fel a tömeg, mert mindenki csak érkezett, csak érkezett, folyamatosan, viszont a meccs után mind a 45ezer ember egyszerre akart hazamenni és ez okozott némi káoszt. A meccsre 55.000 jegyet adtak el, de nyilván sokakat eltántorított az időjárás, vagy a közlekedési viszonyok. A mérkőzést a bbc2 élőben közvetítette. Hatalmas, életre szóló élménnyel gazdagodtam megint! :)

A cikk megjelent a lexi.hu oldalan is :)

Itt megnézhetitek a meccs összefoglalóját és a gólokat!

Itt pedig az egész meccset is végignézhetitek! :) Javaslom az első 15-20 percet, amiből látszik a bbc közvetítése, a himnuszok, első két német gól, és hát az a fantasztikus hangulat, amit én csak próbáltam leírni