Július 26-31.

A második szabadnapos, day off-os napom futással kezdtem, már hiányzott kicsit a mozgás, hisz kb egy hónapja nem voltam edzésen. Szóval elindultam a Hyde Parknak, és itt a környékemen körbefutottam. Így elsőre 4,8 km sikerült, de lesz ez még jobb is! A futás igazából olyan volt, mint egy felderítés, mindig arra mentem, ahol megláttam, hogy van valami szobor, vagy emlékmű, vagy tavacska. Hát azt kell mondjam, ezt a futást is nyitott szájjal sikerült abszolválnom, ugyanis a park bővelkedik látnivalókban. Ugye ott van a Kensington Palace és a Kensington Garden, egy tó tele hattyúkkal, kacsákkal, Albert herceg emlékműve, és ezzel szemben van közvetlenül a Royal Albert Hall, ahol Robbie Williams az emlékezetes swing estet adta. Aztán van ugye a rengeteg mókus, csak úgy szaladnak fától fáig, fáról fára, kicsit odamennek mindenkihez, meg lehet simogatni őket, elveszik a kezedből amit nyújtasz neki, aztán elszaladnak. Aztán ott van az olaszkert kis tavacskával körülötte, meg hát a rengeteg futó, és bicós, akik szintén csak lejöttek egyet sportolni.

Aztán a nap többi részében takarítottam, voltam a mosodában, nagyon vicces volt. De az a szerencse, hogy jó nagy mosógépek vannak, szóval lehet vinni egy zsák ruhát, és minden belefér. Amíg pedig megy a mosás, el lehet menni nézelődni a szomszédos plázafélébe. Szóval a mosodáról a 40 nap, 40 éjszaka című film jutott eszembe Josh Hartnettel, aki ott ismerkedett meg egy lánnyal. Most csak öregek voltak ott, de reménykedem azért még, hogy ott is lehet ismerkedni... :D

A nap végén pedig megnéztem a Die Hard 3at, just for fun, meg azért mert Simon says :D

Jah, találtam egy tök jó rádiót, London's Heart, egész nap, amikor csak tehetem, ezt hallgatom, nagyon jó zenék mennek, régiek, és főként mai slágerek.

Szombaton, vagyis 27-én, azt terveztem, hogy jól kipihenem magam, alszok vagy tízig, és úgy megyek majd délutánra dolgozni. Erre reggel 6-kor csörög a telefonom, hogy csak azért hívott, hogy Boldog Születésnapot kívánjon. Jah, mondom az ma van?! El is felejtettem... Nagyon megörültem a kedves köszöntésnek, de aztán gyorsan vissza is aludtam :D Mikor újra felkeltem valamikor délelőtt, egy levél várt, megkaptam a bankkártyám, aminek nagyon megörültem, és már rohantam is megvenni az internetet. Igen ám, csak hogy a pin kód is kellett volna hozzá, amit majd egy későbbi levélben kapok majd meg, addig is megvehettem a sticket, de még csak 1 gigás adatforgalmat tettek rá, de amint meglesz a pinkódom, megyek, és felteszik 10 gigára. Remélem az elég lesz webkamerázni, meg néha filmeket, vagy videókat nézni a Youtube-on. Tényleg, valaki tudja, hogy ezek mennyi adatforgalmat jelentenek???

Aztán mentem ugye dolgozni délutánra, szombaton, a szülinapomon, 14-21 óráig. Kicsit uncsi volt a meló, mert hétvégén nem jönnek valami sokan gyúrni, meg úszni, de azért lassacskán csak eltelt a nap. Meló után beültem a bárba, amit már említettem, hogy milyen helyes a pincér fiú. Mondom mégis csak a szülinapom van, csak megiszok 1-2 sört. Szóval a helyes pincér megint ott volt, megtudtam, hogy a neve Oscar, és spanyol, és nagyon kis kedves volt velem megint, és mondta, hogy jövőhéten, ha végez a melóval, igyunk meg valamit ;) Mondom naná hogy oké!!!! :) :) Szóval már alig várom!! :) A bárban egyébként ezen a napon élőzene volt, egy srác gitározgatott, de akkora hangulatot csinált, meg asztalon táncolt, hogy nagyon jól éreztem magam. Csupa bulizós slágereket játszott, ACDC, Bon Jovi, Elvis, egy kis blues, egy kis rock, egy kis rock and roll, tiszta Morrisons feeling :D Ha a barátaim ott lettek volna velem, tutira mi is táncra perdültünk volna :D Hát ilyen volt a szülinapom napja, egy idegen országban. Kicsit hiányoztak az otthoniak, de csak azért, mert még is csak szülinapja volt az embernek.

Másnap megint munka, délutános műszak, ami egyenlő a zárással, hétfőn meg reggel hatkor nekem kellett nyitnom, szóval nem aludtam valami sokat. Ráadásul ez volt az első olyan nap, hogy egyedül kellett nyitnom. Már nem volt velem párban senki, az egész műszakban egyedül voltam. Túlestem az első telefonhívásokon, az első önálló kasszázáson, medencenyitáson, szaunanyitáson, mindenen. Telefonálni egyébként magyarul sem szeretek, nem tudom miért, de frusztráló... Itt meg nem lehet tudni, hogy ki milyen akcentussal szól bele, ki milyen gyorsan hadar, melyik nénikének, és bácsikának mi a a baja...Az angolomnak pedig még sokat kell javulnia, hogy mindent megértsek... Szóval vicces volt, de túléltem :D A héten következik majd az első önálló zárás is, ami sokkal-sokkal komplikáltabb, kasszazárás, napi pénzforgalom kimutatás, pénzszámlálás, ilyesmi, medencék átmosása, szóval tessék majd szorítani csütörtökön!! :D

Hétfőn meló után el kellett mennem a job office centerbe, ahol NI Numbert kellett intéznem, ez ilyen adó és biztosítás egyben. Amúgy white chappel-i irodába kaptam időpontot, ami komolyan mondom, nem volt rajta a tárképemen... :D Ilyen külváros, sehol egy utca tábla, sehol semmi, akiket megkérdeztem, azok se nagyon tudtak válaszolni, na mondom...széép, még jó hogy időben elindultam. Aztán nagy nehezen megtaláltam, gyorsan elintéztem amit kellett, kitöltöttem a hivatalos papírokat, majd postán küldik, ha elkészült a kártyám.

Ezután találkoztam egy kedves régi ismerőssel, Eszterrel, együtt laktunk egy ideig, amikor kolis voltam. Elvitt egy pár helyre, ellátott hasznos tanácsokkal, jó nagyot kirándultunk a nap további részében. Elmentünk Stratford-ba, ahol az Olimpia Stadion és falu van, be ugyan nem lehetett menni, mert építkeznek, és átalakítanak a környéken, de a látvány így is magáért beszélt. Lenyűgöző volt a stadion így kívülről is! (Amúgy Eszterrel a Stratfordi Westfield áruházban találkoztunk, ami olyan hatalmas volt, hogy simán eltévedtem benne :D Bár ez nem újdonság, otthon a WestEndben is mindig eltévedek :D)

Ezután átmetróztunk Camden Town-ba, ahol nagyon érdekes kis házakat és cégereket találtunk. Aztán volt ilyen kis vízpart, meg piac, meg ételstandok sora, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Volt ott egy magyar bolt is, ahol túró rudit, meg lángost, gulyást, magyar sört, meg pár magyar terméket lehetett venni. Hát persze, hogy vettünk egy Sopronit, ha már ott voltunk :D Tök jól eldumálgattunk, elsétálgattunk a környéken. Aztán elindultunk "hazafelé". Nem akartunk metrózni, így lesétáltunk egy jó csomó km-t. Végig a Regent Parkon, ami óriási nagy volt, abban van a London Zoo (majd egyszer visszamegyek oda), tavak, emlékművek, felfestett füves pályák a parkban, rengetegen sportoltak, futottak, és bicóztak itt is. Aztán végül kilyukadtunk valahogy az Oxford Streeten végül, ami már igazából a belvárost jelenti. A nagy séta közben láttunk rengeteg szép és érdekes épületet, szép kerteket, szivárványt, és sok-sok piros emeletes buszt! :D

Este persze bedőltem az ágyamba...

Folyt köv!

További képek hamarosan a facebookomon! :D

A kommenteket, megosztásokat, véleményeket pedig még mindig szívesen veszem! :D