A soron következő szabadnapomon ismét nyakamba vettem a várost, és körbenéztem kicsit. Nem szeretek tétlenkedni, a négy fal között ülni, ezért mindig megyek valamerre, mindig kitalálok valami programot. London olyan nagy város, hogy szinte minden sarkon történhet az emberrel valami új, valami érdekes, mindig van mit felfedezni. Igaz az időjárás az elmúlt napokban nem volt túl barátságos, vagy 5 napig esett szinte megállás nélkül, de ma újra kisütött kicsit a nap. 

Körülbelül délben felültem a buszra, és elmentem vele egészen a Trafalgar Square-ig. Innentől kezdve egész nap csak sétáltam, és kerestem, kutattam az érdekes helyek, látnivalók után. A Trafalgartól végigsétáltam a Whitehall Streeten, ami az itteni kormányzati negyedet jelenti. Ez a Parliament Square-t és a Trafalgar Square-t összekötő széles út a környéket domináló Whitehall-palotáról kapta a nevét, amely a XVII. század végén tűzvész áldozatául esett. A kb egy kilométer hosszúságú Whitehall úton nyolc minisztérium foglal helyet, és innen nyílik a mindenkori kormányfő és pénzügyminiszter rezidenciáját magába foglaló Downing Street is. A Whitehallon található, jórészt monumentális műemlék stílusú kormányépületek közül több is kapcsolatban áll a nemzetvédelemmel (Admiralitás, Régi Háborús Minisztérium stb.), de ide sorolható London egyik kötelező idegenforgalmi látványossága, a rendszeres őrségváltásokkal "szórakoztató" Horse Guards, a Királyi Testőrség főhadiszállása is, magában foglalva a The Household Cavalry Museum-ot. Az egész utcának olyan méltóságteljes, és monumentális hangulata volt, hogy tök jó érzés volt rajta végigsétálni. Azokon a helyeken megint, amiket eddig csak a tévében láthattam.

Szóval tettem egy kitérőt a lovasgárda múzeumnál, fotóztam őrséget, lovasőrséget. Nagyon komolyan néznek ki, ahogy egész nap viselik a gondolom jó nehéz egyenruhát, plusz tartják a kardot, és a lovat, de még arra is oda kell figyelniük, hogy a lovak nehogy megugorjanak egy-egy vaku villanásakor. Hatalmas épület, hatalmas udvarral, és szabadon mászkáló egyenruhásokkal. A múzeumba most nem mentem be, mert ekkor éppen szépen sütött a nap, szóval továbbmentem. (Még több infó itt található a helyről: http://www.householdcavalrymuseum.co.uk/)

Az utcán tovább haladva megérkeztem a Downing Streethez. A 10. számú ház 1735 óta a mindenkori brit miniszterelnök rezidenciája, de a kétemeletes téglaházban miniszteri hivatalok is helyet kaptak. A 11. számú házban a pénzügyminiszter lakik. Biztonsági okokból 1989 óta kapuval zárják le az utcát a Whitehalltól és a turistáktól. Az utcát rendőrök őrzik, és szigorú intézkedések mellett, csak engedéllyel lehet a területére belépni. Így a híradásokban sokat mutogatott 10-es számú ajtót, csak a médián keresztül ismerhetjük.

Murphy törvénye, hogy 15 perccel később leszakadt az ég, kicsit eláztam. Se esernyő, se esőkabát nem volt nálam, a rádióban azt mondták, hogy dry lesz. Hirtelen a Big Ben melletti metróaluljáróba szaladtam be. Amikor alábbhagyott az eső, akkor folytattam utam, és a Westminster Apátság következett. A Westminster Abbey London építészetileg és történelmileg egyik legjelentősebb műemléke, az angol gótikus építészet remekműve. A székesegyház hagyományosan az angol királyok koronázási és temetkezési helye. Hódító Vilmos kora óta Anglia illetve az Egyesült Királyság valamennyi királyát itt koronázták meg. A szertartást a hagyomány szerint a canterbury-i érsek celebrálja.

Be sajnos nem mentem, mert elég borsos volt a belépő, de körbejártam, és az egyik kistemplomba ingyen is be lehetett menni imádkozni, és körbenézni. Lenyűgözően gyönyörű látvány volt az apátság, élőben látni megtiszteltetés volt, és persze mindent tudtam azonosítani, amit suliban a gótikus építményekről tanultunk. Később utána olvastam a neten, és rájöttem miért kerül sokba a belépés: itt nyugszik többek között az Afrika-kutató Livingstone, Ben Jonson, a költő, Bonar Law és Neville Chamberlaine miniszterelnökök, Dickens és Händel.  Az apátságban nyugszik több híres tudós is, például Isaac Newton, Michael Faraday, Lord Kelvin és Ernest Rutherford. A kápolnában található III. Henrik, I. Eduárd, III. Eduárd, II. Richárd és V. Henrik sírja. A közelmúltban sokszor láthattunk, hallhattunk híreket az apátságról, itt volt többek között 1997-ben Diana walesi hercegné temetése, 2002-ben Erzsébet anyakirályné temetése, valamint legutóbb 2011-ben Vilmos herceg és Kate Middleton esküvője.

Az eső elállt, ismét kisütött a nap, így tovább haladtam az apátság szomszédságában lévő Houses of Parliament, más néven a Westminster Palota felé. Hát ez sem volt semmi. Óriási gótikus építmény, égbe törő magasságokkal. Azzal, hogy a Temze parton van, és uralja a látképet, kicsit a magyar parlamentre emlékeztetett... Szóval ez az Egyesült Királyság parlamentjének épülete, ahol a parlament két háza, a Lordok Háza és a Képviselőház tartja üléseit. A palota az Egyesült Királyság politikai életének egyik központja. Óratornya, mely fő harangjának neve után Big Ben néven vált híressé, London és általában Anglia egyik legmeghatározóbb jelképe, a város egyik legnépszerűbb turistalátványossága és a parlamentáris demokrácia szimbóluma. A Westminster-palota 1970 óta elsőrendű műemlék és 1987 óta a Világörökség része. Itt is csináltam vagy 100 képet :D

Az idő még mindig jó volt, és tovább sétáltam a Temze parton a következő híd felé, hogy onnan is megnézhessem a kilátást. A Lambeth Bridge-ről rálátni az egész parlamentre és a London Eye-ra. Volt némi lábremegés :D

Ezután azt gondoltam, hogy ha már ilyen messze elsétáltam, akkor miért ne mennék tovább?! ( egy kis Forest Gump :D ) De már nem a parton, hanem a házak között bóklásztam. Megtaláltam a Scotland Yard épületét/utcáját, a Channel 4 épületét, és sok-sok kis boltot, butikot. Aztán ismét rákezdett az eső, most eresz alá be, és eresz alól ki, napszemcsi fel és le játékot játszottam. Azt is mondhatnám, hogy innentől kezdve egészen a hazaindulásomig. 15-20 percenként változott az időjárás, napos, esős megosztásban.

Közben visszaértem a Trafalgar térre, felsétáltam a Piccadyli Circus-hoz, majd a Leicester Square-en időztem egy kicsit. Megvizsgáltam a közeli kisutcákat, és a Sohót világosban is, hátha a legközelebbi buli alkalmával már nem fogok eltévedni...mert eddig kettőből kétszer sikerült a környéken elkeverednem. De most ahogy világosban mászkálva, tökre logikusnak tűnt minden :D :D

A napot az Oxford Streeten sétálva fejeztem be, ami a szokásosnál is zsúfoltabb volt a fashion week miatt...De hazagyalogolni már nem volt erőm, szóval 7 óra körül felszálltam egy buszra, és hazamentem.

Ismét egy tartalmas napot tudhattam magam mögött.

Még több kép hamarosan a facebookomon! :D