Pontosan ma egy éve, hogy megérkeztem két bőrönddel a nagyvárosba. Olyan mintha tegnap lett volna... Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor elköszöntem a családomtól a reptéren, vagy mikor már Londonban leszálltam a reptéri buszról és a metróállomáson szinte kétségbe esve próbáltam eligazodni a tömegben és megtalálni a 14 metróvonal közül a nekem megfelelőt.

Egy év...még visszaemlékezni is nehéz és sokáig tart, hogy mennyi minden történt velem, mi mindent láttam és tapasztaltam. Még csak 4 napja voltam Londonban, amikor máris történelmi esemény részese lehetettem, ugyanis megszületett a Royal Baby, a brit trónörökös, alias Prince George, Vilmos herceg és Katalin hercegné gyermeke. :) (Ma már a hírek persze arról szólnak, hogy Katalin hercegné lehet, hogy újra terhes, no meg arról, hogy milyen rendezvényekkel készülnek a trónörökös első szülinapjára.)

Az első időszakom a város, a közlekedés felfedezésével telt.Emlékszem, amikor csak tehettem és szabadidőm volt mindig mentem és felkutattam álmaim helyszíneit, amikről általánosban angol órákon olyan sokat tanultunk: A Buckingham Palotát, a Trafalgar Square-t, a Tower Bridge-t, az Oxford Street-et, a London Eye-t, a Big Ben-t, a Westminster Apátságot. (Amaznig days)

Aztán később miután már egyre komfortosabban éreztem magam az új kultúrában, és kezdtem megszokni a meló miatti hajnali ébredéseket (Akkor még ugye a Kensington Close Hotel Health Club&Spa-ban dolgoztam), szóval kerestem magamnak focicsapatot, aztán pedig a városi rendezvényekre és programokra is rátaláltam. Az első ilyen a Great British Beer Festival volt, aztán rögtön utána a Notting Hill Carneval. (A karneválra idén is készülünk a kollégáimmal :))

A város felfedezését a mókusokkal, parkokkal és az üzleti világ központjával folytattam, ezenkívül a Wimbledoni Center Pályára is sikerült besurrannom. 

És még csak 2 hónapja voltam Londonban...

Aztán eljött a szeptember, egyre jobban beilleszkedtem a focicsapatba és megvolt az első közös buli is! :) Meglátogattam a Wembley Arénát, valamint ahogy mentünk bele az őszbe megkezdtem a múzeumok felfedezését. Sorra jártam a British Museum-ot, a Science Museum-ot, a Natural History Museum-ot és magamba szívtam egy kis kultúrát és tudományt.

Ez persze mind szép és jó, de amikor az ember egyedül, távol a családjától próbál szerencsét, akkor azért nem minden fenékig tejfel. Egy idő után elkezdenek hiányozni a szeretteid, a családod, a barátaid. Meg kell küzdened saját magaddal is, fel kell ismerned a jellemfejlődésed és energiát kell fektetni abba is, hogy érzelmileg feldolgozd azt, ami veled és körülötted történik. Van, hogy ez egy őrülten átmulatott éjszakában oldódik fel, van hogy egy filmnézős-sírós estében vagy épp sportolás közben. Ilyenkor jön rá az ember igazán, hogy mennyit számít egy barti ölelés, az anyai gondoskodás, vagy csak szimplán az, hogy nap végén legyen kivel megosztani azt a rengeteg dolgot, ami nap mint nap éri az embert.

És ezek az érzések ott vannak, ott motoszkálnak az ember fejében, hol elhalkulnak, hol elnyomjuk őket, csak, hogy ne kelljen róluk tudomást vennünk, vagy van hogy a sok élmény, feladat és munka mellett fel sem tűnnek. De bizony vannak olyan időszakok, amikor felerősödnek pl egy-egy családi ünnep kapcsán amin nem lehetsz ott, vagy épp a karácsony, az első amit nem a családoddal töltesz, és a húsvét...

Persze ez itt nem a kesergés, vagy panaszkodás helye, csak a sok szép élmény, jó munka és szuper kereseti lehetőségek mellé ezek is hozzátartoznak...

Szóval telt-múlt az idő, eltelt a karácsony, eltelt fél év, és aztán a blogbejegyzések is ritkábbak lettek. Na nem azért, mert nem voltak élményeim, hanem azért, mert a munka miatt egész nap a számítógép előtt ülök, és amikor hulla fáradtan végre kiszabadulok a szabad levegőre, vagy hazaérek, már nincs türelmem még órákat azzal tölteni, hogy bepötyögjem ezt a rengeteg élményt, ráadásul a laptopom is haldoklik szegényke... 

De azért próbálkozom! ;) :) Mint ahogy most is olvashatjátok! Sőt olyan jól sikerült az 1 éves összefoglaló, hogy több részben kell feltennem, mert ennyit képtelenség egyben elolvasni :)

Szóval második rész hamarosan következik! ;) Folytatva az élményekkel, a család és a barátok látogatásával, a munkahelyváltással, és néhány viccesebb sztorival ;)

A cikkben a linkekre kattintva korábbi bejegyzéseimet olvashatjátok az adott helyszínnel, rendezvénnyel, vagy élménnyel kapcsolatban. Jó olvasgatást! :)