Pontosan ma egy éve, hogy megérkeztem két bőrönddel a nagyvárosba. Olyan mintha tegnap lett volna... Íme a 3. rész amiben igyekszem minden eddigi, hiányzó élményemről megemlékezni, csak hogy teljes legyen a kép.

Valahol ott hagytam abba az előző bejegyzést, hogy londoni magyar bulik, és véletlen találkozások. Szóval a nagy forgatagban megtörtént a munkahelyváltás, ami életem második legjobb lépése volt. (Az első legjobb az, hogy kijöttem Londonba.) A munkahelyemről és a kezdetekről itt olvashatjátok a teljes sztorit: Sport Imperial - Az új munkahely. Még mindig imádom amit csinálok, immáron ötödik hónapja. Elmondhatom, hogy nagyon gyorsan sikerült mindent megtanulnom, olyannyira, hogy vannak olyan napi szintű feladatok amit jobban sikerült megtanulnom és elsajátítanom mint aki már egy éve ott dolgozik. A kollégák jófejek és szeretnek, folyamatos visszacsatolást kapok a menedzsmenttől, hogy szeretnek velem dolgozni és nagyon elégedettek. Már megtanítottak a bankingre is. Ez a sportcenter napi és heti bevételével kapcsolatos adminisztrációs feladat. (Korábban ezt a munkát csak fél évnél régebb óta ott dolgozóknak tanították csak meg, mert azért itt súlyos font tízezrek elszámolásáról van szó.) Ide tartozik az előző napi bevétel összesítése, tételekre lebontva beírni a táblázatba, aztán a pénz megszámolása, külön vezetni a készpénzes és a kártyás tranzakciókat, valamint a számlák ellenőrzése. Aztán a hét végén ugyanez, csak heti összesítésben, plusz még két táblázattal, és a széfből átvinni a bankolós helyre a sok pénzt. 

Napi kb 200 telefonhívást bonyolítok, és kb 50 mailre válaszolok, ha nagyon busy ez megkétszereződik, megháromszorozódik, majd főként októbertől, amikor jönnek vissza a tanulók az őszi félévre. Heti szinten van recepciós meeting, és két-három hetente van úgynevezett 1-2-1 (one to one) meeting a közvetlen főnököddel aki visszajelzést ad a munkádról. Hát igen, mostanában azért elég sokat dolgozok, de szemmel láthatóan megéri.

Mindemellett rendszeresek az egyetemi rendezvények és a staff partik is. Az egyik első amin részt vettem az az éves sportdíjátadó, vagyis a "The Annual ARCS (Appreciation, Recognition and Celebration of Sport) Event". Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden fontos ember jelen van, az egyetem vezetősége, kollégák, tanulók és egy állófogadással egybekötött összejövetel amin díjazzák a legjobb sportolókat, csapatokat, edzőket, stb. ezenkívül neves előadókat is meghívtak. Sally Gunnel '92 Barcelona, 400 gát brit olimpiai bajnok motivációs szavai máig a fülemben csengenek. Természetesen a formaságok után az este össznépi evészetbe-ivászatba torkollt egytemi kontóra, ami az Anglia-Uruguay vb meccsel súlyosbodott, és végül az egyetemi diákkocsmában ért véget. Ez mind arra jó, hogy közelebb kerülj a nagyfőnökökhöz, lazulj és haverkodj a közvetlen kollégákkal, na meg elvegyülj az egyetemisták között. :) :)

A következő rendezvény sportos volt, az úgynevezett Fitness Fun Day. Egésznapos sportnap nálunk a sport centerben. Ingyenes studio órákkal, és újonnan kipróbálható sportokkal. Hát aznap engem valahogy a nap hőseként emlegettek: Történt ugyanis, hogy szabadnapos voltam, és előre elhatároztam, hogy elmegyek erre a sportnapra, és az összes órát megcsinálom, vagyis legalább amennyit csak tudok. Szóval reggel 7.15-re odamentem, megcsináltam egy Fitness Circuits nevezetű órát, aztán rögtön 8-tól Grit Strenght, utána megcsináltam a Gym Challenge-t ami annyiból állt, hogy ki tudja többször felhúzni magát szinte a földről trx-el. A következő óra amin részt vettem a Boxing Fit volt, majd közvetlen utána rohantam a HIIT-re (high intensity intermittent training) és a napot egy Spinning-el zártam. A köztes időkben persze segítettem a kollékáknak a szervezkedésben, lebonyolításban. Hát mit mondjak, elég jól aludtam aznap éjjel, jah, és utána 1 hétig menni és mozogni is alig tudtam, de jó érzés volt feszegetni a határaimat. :)

Aztán volt még két summer bbq a staff-nak, ingyen kajával, fagyival, italokkal, koktélokkal. Itt mindig találnak rá módot, hogy összejöjjünk, és kipihenjük a sok fáradtságos munkát :) Én pedig különösen élvezem ezeket, mert mindig kicsit közelebb tudok kerülni a kollégákhoz, főnökséghez, meg tudok ismerkedni új emberekkel, és hát lelkesen tanítom a legfontosabb magyar szavakat mint például egészségedre, szeretlek, gulyásleves, sör, basszameg, számok, színek, hogy vagy, köszönöm :D :) satöbbi :) :) Összegezve: jobb munka, több pénz, sok munka, sok tanulás és tréning, előrelépési lehetőség, ami már most látszik.

Hogy ne csak a munkáról beszéljek: tavasszal újabb látogatót fogadtam, ezúttal legjobb barátnőm, Zsófi vendégeskedett nálam pár napig. Azt is mondhatnám ő hozta meg a meleget, a nyarat. Az volt az első hét, hogy napos, meleg és nyárias időjárás volt. Neki is megmutattam minden szépet és izgit, voltunk a Camden-i piacos forgatagban, etettünk mókusokat, voltunk indiai templomban, bicóztunk, süttettük magunkat a parkokban, láttunk Tower Bridge híd nyitást és persze ittuk a jó kis angol söröket. Sőt egyik este a londoni éjszakában is feltűntünk, bárokban, szórakozóhelyeken és egy jazz clubban is :) Nagyon jól éreztük magunkat! :) Azert nagyon jó érzés amikor a rég nem látott legjobb barátoddal újra együtt tölthetsz pár napot, és végre személyesen is meg lehetett tárgyalni mindent, ki lehetett beszélni mindenkit, és lehetett ápolni egymás lelkét :) Köszi Zsófi, remélem hamarosan újra jössz! :)

Aztán nemrég voltam a Regent Street-en egy történelmi buszkiállításon, ahol az 1800-as éve végétől napjainkig felsorakoztatták az összes emeletes buszt! :) Régi járgányok, régi reklámok, igazi nekem való kis kavalkád volt :)

Ezzel egy időben elmentem megnézni a Trafalgar Square-re a West End Live Festival-t, ahol a Broadway összes színháza képviseltette magát. Itt világhírű musicalekből és színdarabokból láthattam részleteket, valamint nagy durranásként élőben láttam a híres tenort Placido Domingo-t a Royal Opera House-al fellépni és Michael Flatley Lord of the dance társulatát. Lenyűgöző volt! :)

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy nagy álmom vált valóra azzal, hogy Londonban Robbie Williams koncerten voltam! :) Csak 7 órát álltam, ültem és vártam a sorban koncert előtt, hogy ismét testközelből élvezhessem a show-t! :) De hisz ismertek, ha Robbie-ról van szó, akkor megőrülök, és nem ismerek lehetetlent :)

Végül pedig visszatérve a találkozásokra, és arra, hogy milyen kicsi a világ: Tavasz óta nagy örömömre Emcsi, volt gimis osztálytársam is a londoni magyarok népes társaságát erősíti, valamint egy egész jó kis társaság alakult ki az ex-BKF-esekből is, akikkel időről-időre összejövünk és jól érezzük magunkat :)

Hát így telt el egy évem nagyvonalakban. Természetesen minden buliról, élményről, látnivalóról, vagy történésről, vagy kisebb eseményről nem tudtam beszámolni, de aki rendszeresen nézi a facebook oldalamat így is, úgy is up to date tud maradni :)

A blogomat pedig továbbra is olvassátok lelkesen, igyekszem rendszeresen írni, nem ilyen hosszúakat, és lehetőleg tematikusan és nem így összeömlesztve mindent :)

Puszi, pá, jah, és világbéke, ha már egyik nap a Beépített Szépség ment a tv-ben :D :D :D