Izzasztó győzelem az Arsenaltól
Özil sehol, nagyzoló Arsenal játékosok, lelkes QPR, csak kár, hogy szusszal nem bírták.

Ha már életem első angol bajnokija (QPR-Liverpool) ilyen nagy élmény volt, akkor úgy gondoltam, miért ne mennék el még több meccsre, ha már egyszer megvan a lehetőség, hogy kedvezményesen tudok jegyekhez jutni. Szóval újra Barclays Premier League meccsen jártam és gyorsan össze is foglalom, amit láttam.

Ha nem tudtam volna a meccs előtt, hogy egy kiesés ellen menekülő és egy dobogós helyre pályázó csapat játszik egymással, akkor az első fél órát követően joggal gondolhattam volna, hogy ezen a fagyos londoni derbin bizony az otthon játszó kék-fehérek a nagy esélyesek. Az első félidőben jóformán helyzete sem volt az Arsenalnak. Túlnyomó részében a QPR dominált, sorra alakította ki a helyzeteket és támadásokat, leginkább Austin volt veszélyes, az ágyúsok csak azért úszták meg gól nélkül, mert Mertesacker klasszikus söprögetőt játszva mindent tisztázott, vagy ami rajta túljutott azt a kapus kivédte. Az első félidő végére kezdtek csak magukhoz térni a vendég játékosok, de Green kapus mindent hárított. Igazán jó iramú, hajtós első félidő volt.

Aztán a második félidőre sajnos elfogyott az ötlet és a fantázia a Queens Park Rangers játékából, az Arsenal viszont magára talált, átvette az irányítást és az első perctől kezdve kapura veszélyesen játszott. Rosicky összekapta a középpályát, jól osztogatott, lendületbe jött Cazorla és Sánchez is. A jég és Green kapus végül a 64. percben tört meg, Giroud kotort be egy megpattanó labdát 0-1. Ezután sem álltak le az ágyúsok, egymás után többször meghúzták a széleket és veszélyes beadásokkal borzolták a hazai szurkolók idegeit. Nem is váratott sokat magára a következő gól, a 69. percben Sánchez bolondított meg 3 védőt majd vágta be a labdát a rövidre 0-2. Cserékkel próbált frissíteni a hazai csapat, bejött Nico Kranjcar is, aki stabilizálta a középpályát és újra tudtak támadásokat vezetni. Mitöbb, a végig remek formában játszó Austin a 82. percben hatalmas gólt lőve 16 méterről szépített, amivel izgalmassá tette a meccs utolsó perceit. A nézők állva tomboltak, és próbálták belehajszolni a hazai csapatot az egyenlítő gólba. Óriási volt a hangulat a stadionban. Az Arsenal szurkolók felettünk már ugráltak, és ünnepeltek, a hazai 17ezer szurkoló meg még hajtotta, űzte a csapatot. Az eredmény végül nem változott, az Arsenal begyűjtötte a nekik fontos 3 pontot, a QPRnak pedig tovább kell küzdenie a bennmaradásért.

A csapatok
Arsenal kezdő: Ospina, Gibbs, Mertesacker, Gabriel, Rosicky, Ozil, Giroud, Sanchez, Cazorla, Coquelin, Bellerin
Cserék: Martinez, Welbeck, Chambers, Ramsey, Oxlade-Chamberlain, Walcott, Koscielny.

QPR kezdő: Green, Furlong, Onuoha, Caulker, Suk-Young, Matthew Phillips, Sandro, Henry, Hoilett, Austin, Zamora.
Cserék: McCarthy, Hill, Shaun Wright-Phillips, Isla, Kranjcar, Vargas, Zarate

Lábjegyzet a játékosokról: Az Arsenal játékosai nagyképűek voltak a bemelegítésnél. Nekem ugye a családi, iskolai szektorba volt jegyem, pont előttünk melegítettek, és a sok kisgyerek próbált fotókat készíteni főként Özilről, Giroudról, Sánchezről, Mertesackerről. Vagy legalább egy integetést vagy mosolyt kicsikarni, de ők még csak feléjük sem fordultak. (Ha a liverpooli Steven Gerrard és Balotelli meg tudta tenni ezt az egymásodperces szívességet, akkor nem látom az okát, hogy ők miért nem.) Özil formán kívül játszott, szerintem csak szenvedett, és üres térben mozgott, már félidőben lecseréltem volna. Rosicky és Mertesacker nagy harcos, és mindenféle sztárallűrtől mentes legalább, van alázatuk a futball iránt.

A QPR játékosok most is szimpatikus benyomást keltettek. Az első perctől kezdve küzdöttek, és kitették a szívüket a pályára, egy rossz szót nem lehet rájuk mondani. Green kapus már nem fiatal, mégis tartotta a lelket a csapatban hatalmas védéseivel. Austin nagy kedvvel és veszélyesen játszott, valamint a csereként beálló Kranjcar játéka tetszett még, aki bizony simán elhúzogatott a középpályán.

A hangulatról annyit mondanék, hogy az előző őszi meccs, amit láttam, az egy vasárnapi délutáni, családias hangulatú volt. Ez pedig egy hétközi, fagyos, villanyfényes meccs, ha úgy tetszik londoni rivalizálás. Már a metróban megkezdődött a torkok bemelegítése, ami a lefújást követően is folytatódott természetesen, csak akkor a kevesebb Arsenal szurkoló volt a hangosabb. Persze rendbontás most sem történt, mindenhol rendőrök, és lovas rendőrök figyeltek a biztonságra és koordinálták a tömeget.

Cikkem a lexi.hu oldalan!

Gólok, és interjú a maszkos Francis Coquelin-el